előző nap
következő nap

„Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét." Jób 6

1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!
3Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák szavaim.
4Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.
5Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett?
6Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
7Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.
8Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!
9Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
10Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
11Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik is életem?
12Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
13Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
14Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
15Atyámfiai hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik,
16amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik bennük.
17De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
18Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
19Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek.
20De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek.
21Így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek.
22Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek meg valakit érdekemben,
23hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
24Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
25Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
26Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
27Ti még az árvára is sorsot vettek, barátaitokra is alkudoztok!
28Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!
29Hagyjátok abba, ne legyen álnokság! Hagyjátok abba, még mindig igazam van!
30Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem a romlást?

„Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét" (14). Jób hiába várta a baráti szeretetet. A legnagyobb ajándék, amit mi is adhatunk a szenvedőknek, az a baráti szeretet, amely egyebek közt elmondja a szenvedőnek azt is, hogy van valaki, akinek a feltétel nélküli szeretete mindennél
többet ér, és ez a valaki: Jézus Krisztus!

RÉ 151, MRÉ 165

„…tegyetek tanítvánnyá…” (Máté 28,11-20) Máté 28,11-20

(19) „…tegyetek tanítvánnyá…”(Máté 28,11-20)* Jézus Krisztusban hinni, az Ő feltámadásának ajándékát megragadni és arról tanúskodni, tanítvánnyá lenni, nem emberi akarat dolga, hanem Isten Lelkének ajándéka. Ajándék hinni! Ajándék tudni, hogy Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, ez a hatalom pedig teremtő, újjáteremtő és megváltó hatalom. Ajándék tanúskodni, ugyanis aki ebben a szeretet-hatalomban részesült, az feladatot kap, hogy hirdesse az evangéliumot, ott ahová Jézus rendelte őt (16). A misszió azonban soha ne emberi hatalmi igény kifejezése legyen, hanem az Isten életet mentő, szolgáló, megváltó hatalmának meghirdetése, valamint megélése. Sajnos, misszió címén valójában „magunkat” akarjuk a másikra erőltetni, életünk pedig annyiszor ellene mond Jézus Krisztus szeretetének. Legalább szavainkkal bátorítsunk, bíztassunk, dicsérjünk, vigasztaljunk másokat; ha már többre nem futja, mert ez a hitre hívás első lépése. Akit szavainkkal bíztatunk, az lesz majd fogékony előbb-utóbb a tanításra, - az isteni, vitathatatlan, javunkat szolgáló igazságok befogadására. Ebben a szolgálatban azonban velünk az Isten (20; Máté 1,23).

 

* A Jézus sírjánál virrasztó őrség nem lett Jézus feltámadásának hírnöke, pedig ők látták és hallották mindazt, ami történt; de mégsem lettek tanúkká és tanítványokká, sőt jó pénzért hazudtak, a csoda ellenkezőjét híresztelték, miszerint Jézus tanítványai lopták el Mesterük testét, ezért üres a sírja (11-15). Innen érthető igazán a missziói parancs.