„Az ő kezében van minden élőnek a léte..." Jób 12
2Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?
3Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket?
4Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen.
5A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani a tántorgókat!
6Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent.
7Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak.
8Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked.
9Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?
10Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek.
11A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt.
12Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.
13De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki.
15Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet.
16Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.
17Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt.
18Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra.
19Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá.
20Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el.
21Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg.
22Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat.
23Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket.
24Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában.
25Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
„Az ő kezében van minden élőnek a léte..." (10). Egy lelkipásztor gyermekét kísérte be egy budapesti klinikára daganatos betegség gyanújával. A kapuban a gyülekezet egyik presbiterével találkozott, aki kifelé jött a kapun. Ő a feleségét látogatta. Köszöntötték egymást. Mindketten szótlanul álltak. Lassan, csendesen megszólalt a presbiter: Nagytiszteletű Úr, ilyenkor mit lehet mondani? Hosszú csend után válaszolt a lelkipásztor: Tudja, mindig Isten kezében vagyunk. Ezt olykor sokkal mélyebben érezzük. Istennek legyen hála: hónapok múltával mindkét beteg gyógyultan távozott, és ma is élnek. Mindnyájan mindig Isten kezében vagyunk.
RÉ 8, MRÉ 8
„Gondolj arra, hogyan kaptad és hallottad az evangéliumot…” (Jelenések 3,1-6) Jelenések 3,1-6
(3) „Gondolj arra, hogyan kaptad és hallottad az evangéliumot…” (Jelenések 3,1-6) Döntő, alapvető írásmagyarázati kérdés, merjük-e az evangélium felől szemlélni az egész Szentírást. Többnyire nem. Így lesz a keresztyénség teherré, amely elhordozhatatlan súlyokat helyez emberekre, a hétköznapi sokféle nyűgök mellett; pedig a segítség, az erő, a megváltás evangéliumáról lenne szó. Példával szemléltetem az üzenetet. A thiatirai gyülekezet elleni panasz az volt, hogy megtűrte Jezabelt, a szabados teológiát hirdető tévtanítót (2,20). Egy kényes kérdést tegyünk fel: lehet-e úgy segíteni a másikon, hogy eltűröm? (20) A mai igeszakasz szerint nem. Mit mond Jézus Krisztus? „Óh, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket?” (Lukács 9,41) Ő nemcsak eltűrte, elszenvedte ezeket-minket, hanem meghalt érettük-érettünk. Nem lehet eltűrni istentelenségeket, de el kell szenvedni szeretetben az embert magát (Efezus 4,2), sőt közösséget lehet vállalni vele, - ezzel hívni hitre. Ez lenne a krisztusi, az evangéliumi (3). Ez az, ami számít és dicséretet érdemel az Úr előtt. Ő, aki mindent tud és lát, megfizet mindenkinek cselekedetei szerint (23). Nem a cselekedet üdvözít, de ez a cselekedet a hitből adatik.