előző nap
következő nap

„Hogyan lehetne... igaz ember az, ki asszonytól született?" Jób 15,1–16

1Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?
3Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
4Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt.
5A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad.
6Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened.
7Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
8Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg?
10Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
11Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?
12Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid,
13hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
14Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?
15Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében.
16Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!

„Hogyan lehetne... igaz ember az, ki asszonytól született?" (14). Nem az a jó diagnózis, amelyik jó hírt tartalmaz, hanem amelyik pontos. Tapasztalhatjuk, hogy korunk embere számára egyre inkább bántó ez a tény, pedig Istenünk féltőn szerető megállapítása ez (Róm 3,10). Első lépésem a lelki gyógyulás útján, ha ezt elfogadom és meglátom, hogy arra a bocsánatra van szükségem, amit Atyám Krisztusban nyújt számomra is!

RÉ 330, MRÉ 211

„És láttam…egy Bárány áll középen…”(Jelenések 5,1-10) Jelenések 5,1-10

(6) „És láttam…egy Bárány áll középen…” (Jelenések 5,1-10)* A tekercs tartalma nem egyes történeti eseménysorokat jelenít meg, hanem rávilágít a történelem folyamatának lényegére, miszerint Isten a világ kormányzója, Ő jelöli ki annak útját, történelemformáló akarata által. Ez az akarat pedig üdvszerző akarat. A látnok joggal sír (4), mert ha Isten önmaga maradéktalan boldogságának élne, minket felemésztene a gonosz mindenfajta tombolása. Áldott az olyan ember, aki tud sírni a gonosz benne, általa, körülötte szaggató valóságán. Isten azonban győzött a gonosz felett (5) és megvalósította az Őtőle elhajlott emberiség történetében örökkévaló üdvakaratát. A „látnok” látja a Bárányt, aki által mindezt az Isten megvalósította (6). A hét pecséttel lezárt könyvtekercs (7) Isten mindentudó és mindenható voltára utal, miszerint Ő képes arra, hogy megvalósítsa, ami abban van, vagyis véghezvigye Isten üdvözítő akaratát, minden nép és nemzet javára (9). Amikor tapasztaljuk a gonosz hatalmát, tekintsünk arra, aki győzött felette: el ne felejtsük, hogy a világ nem gazdátlan, Isten üdvözítő akarata érvényesül azokon, akik Őrá tekintenek (6). Ez most a virágvasárnapi örömhír.

 

* A Jelenések könyvének olvasásakor mindig tisztázni kell, hogyan szemléljük helyesen ezt a könyvet (tisztázni kell írásmagyarázati elveket), egyébként mindenki azt gondol a jelenések mögé, amit csak akar, közben pedig Isten Igéjére hivatkozik; nincs ennél veszélyesebb, Isten Igéjéhez méltatlan visszaélés.