„Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik..." Jób 15,17–35
17Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el,
18amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való.
19Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.
20A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
21Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.
22Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
23Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király,
25mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
26Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
27Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;
28pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.
29Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
30Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el.
31Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
32Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,
33mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.
34Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
35Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.
18amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való.
19Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.
20A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
21Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.
22Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
23Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király,
25mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
26Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
27Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;
28pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.
29Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
30Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el.
31Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
32Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,
33mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.
34Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
35Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.
„Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik..." (31). Nemcsak az élvezetek, a pénz és az emberi hatalom látszatstabilitásába vetett bizalmunk hiábavalóság, hanem az az elképzelés is, hogy a szenvedés kizárólag konkrét bűneink következménye. Istennek a gonoszság megtorlása mellett más célja is lehet a próbatételekkel. „...azért van ez így, hogy nyilvánvalókká legyenek rajta Isten cselekedetei" – mondja Jézus (Jn 9,3).
RÉ 337, MRÉ 223
„Méltó a megöletett Bárány...” (Jelenések 5,11-14) Jelenések 5,11-14
(12) „Méltó a megöletett Bárány...” (Jelenések 5,11-14) Isten üdvözítő akaratát hirdeti a megöletett Bárány, aki feltámadott és él. A gonosz öl, de Isten éltet! Ezt a világkormányzó és üdvözítő akaratot dicsőíti a mennyei kar, majd minden teremtmény a világmindenségben. Ez az egységes ének hirdeti, hogy végre világossá lett, hogy mi Isten végzése a bűnös embervilág felől. Isten erőt, éltető gazdagságot, bölcsességet, hatalmat, tisztességet, dicsőséget, áldást ajándékozott Jézus Krisztusnak, hogy ezt ajándékozza tovább nekünk (12). Méltó erre Jézus Krisztus, hogy mi is méltóvá lehessünk az Isten megváltó szeretetére. Nem tudunk méltókká lenni, de magasztaljuk Őt a „seregekkel” együtt, mert Isten mégis „méltónak” tartott bennünket: ad erőt, valóságos gazdagságot, bölcsességet, szolgáló hatalmat, tisztességet, Isten teremtményének járó dicsőséget, áldást; azaz üdvösséget nekünk. Ebből a mennyei karból már nem marad ki senki (13). Mindenki ott lesz, akinek ott kell lennie. Ez bíztató, de már most megtérésre és hálára hív! Úgy legyen, ámen (14).