előző nap
következő nap

„Lelkem összetört,... a temető vár énrám!" Jób 17,1–10

1Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!
2Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.
3Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?
4Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.
6Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.
7Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
8Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
9De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.
10De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!

„Lelkem összetört,... a temető vár énrám!" (1). Hallhatjuk ezt a sóhajt ma is. Sok embertársunk készül reménytelenül a temetőbe. Milyen szomorú, hogy milliók a „halottak napját" ünneplik csupán, s zarándoklatok céljává válnak a temetők az élő Krisztus imádata helyett. Pedig ő ezt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él... Hiszed-e ezt?" (Jn 11,25–26). Mi hová készülünk halálunk után: a temetőbe vagy Jézushoz?

RÉ 340, MRÉ 224

„…hatalmas hangon kiáltottak…” (Jelenések 6,9-17) Jelenések 6,9-17

(10) „…hatalmas hangon kiáltottak…” (Jelenések 6,9-17) Akik ebben a látomásban kiáltanak, azok az Isten Igéjéért szenvedtek, vállaltak halált, azt hirdették és megtartották (9). Mai keresztyénként mennyi szenvedést vállalnánk az Isten Igéjéért; nem Isten ügyéért, mert az sokféle lehet, hanem az Isten Igéjéből, annak szívéből, a krisztusi evangéliumból következő üzenetért? Oda tudnánk adni ezért akár az életünket is? Ezek a vértanúk nem bosszúért lihegnek (10), hanem a szent és igaz Urat szólítják meg, ezzel Őrá bízzák a harag napját (17). Kiáltásuk jelzi, nagy fájdalmakat, kínokat éltek át, ezeket azonban már letehetik az Úr elé: megnyugodhatnak (11). Kiáltásuk, a bosszú kívánása helyett inkább aggodalom a még e földön tanúskodó testvéreikért. Értük kiáltanak: meddig még, Uram? (10) Valóban, ne próbálj bennünket, Urunk, erő felett; de vértezz fel minket mennyei erővel, ha tanúskodnunk kell Igédről. A vértanúk kiáltása Istennek a Krisztus visszajövetelében és váltságának kiteljesedésében bekövetkező ítéletért könyörög – tehát a végső megoldásért, addig pedig a helytállásért.*

 

* Ez a végső, kiteljesedő megoldás e világ elmúlásával jár együtt (12-14), de új ég és föld adatik majd (21,1-8). Kár, hogy ez a végső megoldás sokaknak a harag napjává lesz, mert még ekkor is menekülnének az elől, aki elől nem lehet elrejtőzni (16-17). Ne Őelőle, hanem Őhozzá fussunk!