„...a bűnösök vigadozása rövid ideig tart..." Jób 20
2Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt van nyugtalanság bennem,
3mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.
4Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,
5a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy pillanat?
6Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,
7semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?
8Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.
9Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele.
10Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből.
11Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik.
12Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,
13ha sajnálja azt lenyelni, és ínye között tartogatja,
14eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
15Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.
16Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,
17hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.
18Elveszíti, amit szerzett, nem élvezheti, cserével nyert gazdagságának sem örülhet.
19Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építi tovább.
20Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.
21Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós jóléte.
22Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, lesújt rá az összes nyomorult keze.
23Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.
24Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.
25Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.
26Rejtett kincseire teljes sötétség vár, majd megemészti a még föl nem szított tűz. Veszedelem éri, aki sátrába menekült.
27Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.
28Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.
29Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
„...a bűnösök vigadozása rövid ideig tart..." (5). Jób barátai sok igazságot mondanak. Ilyen az, amikor arról beszélnek, hogy Isten nem tűri a gonoszságot, határt szab az istentelenség sikereinek. Alapvető tévedésük az, hogy nem látják: Isten más távlatokban gondolkodik, cselekszik, mint a mulandó ember. Épp ez téveszti meg a gonoszokat. Pedig tényleg nem érdemes Isten akarata ellenére élni.
RÉ 186, MRÉ 228
„…íme, még két jaj következik ezek után…” (Jelenések 9,1-12) Jelenések 9,1-12
(12) „…íme, még két jaj következik ezek után…” (Jelenések 9,1-12) Az Istentől elszakadt embervilágon fokozatosan láthatóvá lesz valóságos állapota. A teremtett világ pusztul, fokozatosan démonizálódik a világ. „Alvilági” erők (2), mint valamiféle sáskák tarrá rágják az emberi életeket (3-4); és mint valamiféle skorpiók, gyötrik őket (5).* A skorpió csípése nem feltétlenül halálos, de gyötrelmes. Az embereknek mindenük megvan, de gyötrődnek, halni vágynak; szaggat a lelkük, az agyuk, ezáltal a testük; nincs kimutatható bajuk, és mégis valami halálosan nem jó, valami kibírhatatlan (6). A démonizálódás legtipikusabb jele, hogy itt minden harcra hív, nem számít a szemet csípő füst, sem a félelmetes sötét (2), sem mások fájdalma (10): itt mindenki csak magával foglalkozik. A démonizálódott, Isten nélküli embervilág festménye a sáskák ábrázolása. A sáskák olyanok, mint a harcra felkészített lovak, arany koronával, páncéllal, harapásra kész fogakkal, csábító sörénnyel, másokat leterítő farokkal; de arcuk emberarc (7-10). Jaj nekünk, Isten nélkül jaj nekünk, és ez még csak az első jaj (12). Jöjj, győztes, feltámadott Urunk, vedd birtokba ezt a világot, könyörülj, állítsd meg a pusztulást!
* Ezeknek az erőknek eredete az ezékieli próféciából világos, mint csillag hullott alá egy bukott angyal a mennyből (1).