„A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!" Jób 21
2Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!
3Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok.
4Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem!
5Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra!
6Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet.
7Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.
8Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára.
9Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje.
10Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el.
11Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik.
12Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek.
13Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába.
14Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!
15Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?
16Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
17Hányszor kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten haragja!
18Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a forgószél.
19Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki fizet meg, majd megtudja!
20Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza.
21Mert mit törődik már halála után háza népével, ha hónapjainak száma elfogyott?
22Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is!
23Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan.
24Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van.
25A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót.
26Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek.
27Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat.
28Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?
29Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket,
30hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket?
31Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért?
32Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek.
33Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan.
34Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.
„A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!" (16). Ilyen hitvallást csak az tud tenni, aki tudja, hogy Isten hatalma túlér az emberi élet határán, és igazságos ítélete azon túl is érvényesül. A világ mást mutat. A bűnösök jólétben töltik napjaikat, és csendben szállnak le a holtak hazájába (13), vagyis halálukig nem történik meg a számonkérés. Nem igaz a barátoknak az az érvelése, hogy a jónak jól, a gonosznak rosszul megy a dolga ezen a világon. Mivel azonban Isten nagyobb távlatban működik, mégis igaz, hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja (30).
RÉ 348, MRÉ 238
„…nem tértek meg kezük alkotásaiból…” (Jelenések 9,13-21) Jelenések 9,13-21
(20) „…nem tértek meg kezük alkotásaiból…” (Jelenések 9,13-21) Hányan, de hányan élik át az „alvilági erők hatalmát” a jóléti társadalmakban, ahol az embernek van ideje és lehetősége szembenézni Isten nélküli életének ürességével. Az ember próbál menekülni a gyötrelmek elől „gyilkos” hétköznapi, hatalmi harcokba, lopott vagyonokba, testiségbe, hamis és életveszélyes „vallásoskodások” sorába (20-21); de ezek nemcsak hogy nem segítenek, hanem halálos próbálkozásokat jelentenek sokaknak (15). Nézzük tehát az ítéletes fokozatokat: pusztuló teremtett világ; a jólét ellenére is megkötözöttség és gyötrelmek; menekülés pótszerekhez; végül sokak testi halála. Isten ezekkel a történésekkel mégis hív! Evangélium az, hogy a négy pusztító angyal az engesztelést jelentő mennyei oltár nagy szarvától indul el (4). Minden rettenete ellenére (15-19) bátorításként szólal meg ez az Ige; megtérésre hív, minden Isten nélküli hiábavalóságból (20). Vedd észre, rajtad van az Isten keze, de ez a megváltás jele, irgalmának pecsétje – gyötörhet az ellenség, de nem bánthat (4), nem győzhet le; sőt eljön az idő, amikor vége lesz mindenfajta gyötrelemnek. Egyetlen gyógyulás létezik: bizonyos vagy afelől, hogy ott van az Ő irgalmának pecsétje a homlokodon (4).* Ez a gyógyító bizonyosság tényen alapul, Krisztus feltámadott!
* Ezzel az üdvbizonyossággal a szívedben a gyötrelem sem bánt. Ez a bizonyosság véd, óv, teljesen meggyógyít, minden testi és lelki bajtól megszabadít, vagy azokat elhordozhatóvá teszi.