"Mennyei magasságban van az Isten!" Jób 22,1–20
1Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos.
3Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?
4Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled?
5Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza!
6Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül, és meztelenre vetkőztetted őket.
7A szomjazónak nem adtál vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne.
9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted.
10Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged.
11Sötétség lep meg; nem látsz, vízáradat borít el.
12Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!
13És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül?
14Sűrű felhők rejtik el őt, nem lát, és az ég peremén jár-kel.
15Követed-e az ősidők ösvényét, amelyet álnok emberek tapostak,
16akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?
17Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk! Mit tehet értünk a Mindenható?
18Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
19Ezt látva, örülnek az igazak, az ártatlan pedig így gúnyolja őket:
20Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!
2Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos.
3Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?
4Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled?
5Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza!
6Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül, és meztelenre vetkőztetted őket.
7A szomjazónak nem adtál vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne.
9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted.
10Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged.
11Sötétség lep meg; nem látsz, vízáradat borít el.
12Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!
13És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül?
14Sűrű felhők rejtik el őt, nem lát, és az ég peremén jár-kel.
15Követed-e az ősidők ösvényét, amelyet álnok emberek tapostak,
16akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?
17Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk! Mit tehet értünk a Mindenható?
18Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
19Ezt látva, örülnek az igazak, az ártatlan pedig így gúnyolja őket:
20Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!
Isten hatalmát nem befolyásolja az emberi magatartás. Nincs haszna a jóságunkból (2–3). Mennyei magasságban lakik (12). Ebben igaza van Elifáznak. Abban is, hogy Isten rendet tesz a világban. Amiben nincs igaza, az a következtetés, hogy Jób azért szenved, mert bűnös. Amit nem akar elismerni: Isten nagyobb a mi elképzeléseinknél, nem tudjuk mindig, mit miért hoz erre a világra. A szenvedést és sikert nem gépiesen, hanem akarata szerint osztogatja.
RÉ 185, MRÉ 236
„…szivárvány arca volt…kezében nyitott könyvecske…” (Jelenések 10,1-7) Jelenések 10,1-7
(1-2) „…szivárvány arca volt…kezében nyitott könyvecske…” (Jelenések 10,1-7) Egy erős angyalt látunk itt, akinek a kezében ott van a nyitott könyv, Isten szava, végzése: tanítása és evangéliuma. Ez az angyal ott áll a tenger és a föld fölött (2). Szivárványszerűnek látja ezt az angyalt János, különösen az arcát (1). Az angyal mennydörgő hangon szól, de ezt a dörgedelmes hangot nem kell lejegyezni, mert a nyitott könyvből megszólaló isteni hang nem dörgedelmes, hanem örömteli hang, nyitva mindenki felé (3-4). Az angyal ott áll tenger és föld fölött, Isten nyitott szeretettel teli (nem dörgedelmes) Igéjével a kezében, hirdetve, hogy Isten szava fölötte van e világnak, időnek, minden változásnak. (5-6). Az autópályán úgy suhantunk ma Budapest felé, hogy végig szivárvány ragyogott előttünk. Isten Igéje, evangéliuma, Krisztus felette van mindennek; minden történésnek, mennydörgésnek, időnek. Ez az evangélium a miénk!