"De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?" Jób 26
2Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
3Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
4Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
5Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
6A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye.
7Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött.
8Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.
9Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.
10Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
11Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől.
12Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget.
13Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót.
14Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?
Jób beszél Isten hatalmáról, ugyanakkor az ő halk és szelíd szaváról is. Ebben az Úr leereszkedését látja, hiszen a mennydörgést nem tudnánk elviselni. Isten szeretetéből fakad az, hogy megszólal közöttünk. Gondoljunk bele, hogy Isten Fia emberi szóval szólt Isten országáról, tanított és most is tanít minket. Legyünk készek meghallani és befogadni az ő üzenetét!
RÉ 19, MRÉ 19
„…de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott…” (Jelenések 12,13-18) Jelenések 12,13-18
(14) „…de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott…” (Jelenések 12,13-18) Az asszony az anyaszentegyház, amelyet nagy áradattal, minden dühével üldöz a sárkány, azaz a sátán (15). Az egyháznak, aki a Megváltó Fiút, annak evangéliumát képviseli ebben a világban (18), két nagy sasszárny adatik (14), amellyel a helyére, a pusztába repül, miközben a sátán minden pusztító áradatát elnyeli a föld (16). A puszta nem a világtól való elzárkózás, hanem Istentől készített menedék a világban. A sárkány okádja a gonoszt. Valóban, árad a gonosz mindenhol. A föld azonban elnyeli ezt a pusztító áradatot, azaz a világ irigységgel, önzéssel, egymást gyötrő harcokkal teli eseményeit elnyeli az idő, egyik világi esemény kiüti a másikat. Isten népének azonban sasszárny adatik, hogy a pusztában védelmet találjon, megerősödjön, és a Fiú bizonyságtételével feltartóztassa a gonosz áradatát a világban! A puszta az Isten közelsége, ahol Isten védi, neveli, az Ígéret Földje felé vezeti népét. Vegyük észre, sasszárnyat adott nekünk az Isten, mégpedig kettőt. Egy szárny nem elég, kettő kell: biztos szárnyalás kell, lelki egyensúly és nem egyoldalúság; okosság és szelídség, ismeret és bizalom, kiválasztás és felelősség. Kár, hogy olyan sokszor magunk által készített kerékre cseréljük az „ósdinak” tartott sasszárnyakat, pedig ezek a Lélek szárnyai! Szárnyaljunk!