„Utálkozva távolodnak el tőlem..." Jób 30,1-15
1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. 2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. 3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. 4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. 5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. 6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. 7 A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek. 8 Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból. 9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket. 10 Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. 11 Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul. 12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik. 13 Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket. 14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám. 15 Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.
„Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni" (10). A „bolond, sőt becstelen" emberek Isten legszentebb emberét is kárörvendő gúnnyal illetik, ha éppen próbára teszi őt a Mindenható. Segítség helyett csúfot űznek belőle. Te hogyan viszonyulsz az istenfélő emberekhez, ha megalázott helyzetbe kerülnek? Kárörvendés helyett van-e bátorságod arra, hogy szeretettel pártjukat fogjad, imáiddal pedig erősíted őket. Hidd el, ha ezt teszed, az Úr áldása lesz rajtad.
RÉ 22, MRÉ 22
„…telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával…” (Jelenések 15,5-8) Jelenések 15,5-8
(7) „…telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával…” (Jelenések 15,5-8) AZ ISTEN HARAGJÁRÓL 1. A hét angyal hét aranycsészét kap, telve az Isten haragjával (7). A látomás hangsúlyozza Isten dicsőségét (8). Ez a dicsőség láttatja igazán az ember romlottságát; hiszen Isten tökéletességének fényében látszik igazán, hogy kik vagyunk és milyenek vagyunk. Ez a látomás azt is hangsúlyozza, hogy joggal haragszik az Isten (16,7). Elég, ha csak a mai nap történéseire gondolunk, mennyi tisztátalan gondolat, gyűlölet, csúsztatás és hazugság történt csak ma körülöttünk és általunk. Mindezek csúcsa pedig az, hogy az ember minden mocskát a másikra keni, hárítunk folyamatosan, egészen az Istenig! Minden tisztát és szentet bemocskolunk. Isten haragja joggal mondja: elég volt, eddig és nem tovább! Urunk, mondd mielőbb, mert sokan nyögünk saját és mások gonoszsága miatt! Köszönjük, hogy Krisztusban már elkezdted mondani, hogy elég volt!