előző nap
következő nap

„Fogytán van már a lelkierőm..." Jób 30,16-31

16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva. 17 Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak. 18 Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva, 19 és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. 20 Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel. 21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. 22 Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. 23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. 24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? 25 Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? 26 Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. 27 Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai, 28 feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben. 29 A sakálok testvére lettem és a struccok társa. 30 Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt. 31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.

„Fogytán van már a lelkierőm..." (16). Az a Jób kiált fel így, aki nemrégen még egész népének mintaképe volt. Joggal kérhetne segítséget a gyülekezettől, amely olyan sok jót kapott tőle. Most mégiscsak fecsegnek róla, de a viszonzás elmarad. Ennél is fájdalmasabb, hogy Jóbnak az Úr egyelőre nem válaszol, de a Sátánnak
nem adja át Jób életét. Jó tudnunk, hogy életünk viszontagságos helyzetek között is biztos helyen van Istennél.

RÉ 141, MRÉ 141

„Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid…” (Jelenések 16) Jelenések 16

(7) „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid…” (Jelenések 16) AZ ISTEN HARAGJÁRÓL 2. * Mi az ítélet? Egy képpel érzékeltetem. John Steinbeck, „Édentől keletre” című regényéből készült egy remek film, amely a Kain és Ábel történetének mai feldolgozása, Kain nézőpontjából. A záró jelenetben a haldokló apa és „tékozló fia” éppen egymásra találnak, amikor a pénzért buzgólkodó betegápoló nővér megzavarja őket egy semmiséggel; a legszentebb, legintimebb pillanatot teszi ezzel tönkre. Ekkor a fiú azt mondja ennek az illetéktelen betolakodónak: elég volt, kifelé! Ez az ítélet, Isten kimondja, elég volt a bűn ámokfutásából, miközben felragyog mindenki számára az Úr nyilvánvaló dicsősége. Az örökkön-örökké élő Isten haragjáról van szó (7). Ez a harag jogos, tényleg elég volt: köszönjük, hogy érdemben közbelépsz Urunk! De Te lépj közbe, mert mi gyarló indulattal csak bosszút állni tudunk. Köszönjük, hogy nem a haragod örök, hanem Te magad vagy örök, aki örök haragodat Krisztusban elrendezted, hogy rajtunk könyörülhess. Köszönjük, hogy mi nem káromolunk a harag idején sem (21), hanem vallhatjuk: igen Uram (7), igazad van Uram. Köszönjük, hogy haragodban ott van irgalmad, sőt könyörületed jele, ha végérvényesen azt mondod, hogy elég volt!

 

* Az Isten haragjának hét pohara Isten igazságos ítéletét zúdítja a világra (5-7). Rettenetesek ezek a csapások, de mégis azt kell mondanunk, igazad van, Urunk (7). Nem elsősorban azért, mert elégtételt adsz, a Krisztus ügyéért vértanúságot vállalóknak (6), hiszen még ők is, mindnyájan, haragodra lennénk méltók, hanem azért, mert végre azt mondod, a bűn hatalmát látva: elég volt!