„Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól" Jób 34,1–15
1 Majd tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta: 2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti, tudósok! 3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. 4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. 5 Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. 6 Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nekem van igazam! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. 7 Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, 8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! 9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. 10 Azért ti, okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. 11 Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. 12 Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. 13 Ki bízta volna rá a földet, és ki adta át neki készen a világot? 14 Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, 15 egyszerre kimúlna minden élőlény, és az ember visszatérne a porba.
RÉ 23, MRÉ 23
„…vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” (Jelenések 20,1-6) Jelenések 20,1-6
(6) „…vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” (Jelenések 20,1-6) AZ ÚJ VILÁGKORSZAK KEZDETE. Az ezer esztendő az emberiség történetének végső lezáródás előtti korszaka. Ennek az utolsó szakasznak jellemzője, hogy benne kiteljesedik Isten üdvakarata, amely ott volt e világ első korszakában, egészen a bűnesetig, és ott lesz az utolsó korszakban is. Ez azt jelenti, hogy Isten már ebben a világban helyreállítja eredeti teremtési gondolatát, azt nem hagyja az örök üdvösség földöntúli beteljesedésére. Erre a korszakra az jellemző, hogy Krisztus uralkodik az övéivel, nem uralkodik a gonosz és annak serege.* Ez a korszak minden népre kiterjed, a Krisztusban, és nincs meghatározva e világ egy konkrét helyszíne annak megvalósulására. A legfontosabb üzenet azonban az, hogy ezt a korszakot az Isten hozza létre, nem emberi nevelés, erőfeszítés, haladás, technikai fejlődés, vagy bármiféle eszme, hanem egyedül az Isten. Csak könyöröghetünk ezért! A hívő ember életében azonban a feltámadott Krisztussal való közösség már most megelőlegezi ezt a korszakot. Bárcsak minél több valósulna meg ebből a korszakból, már most, bennem és általam!
* Ez a korszak nincs „kiszínezve”, mert itt a boldogság forrása mindenekelőtt a megváltó Krisztussal való közösség, és nem az „édeni” állapotok visszatérése. Vegyük azt is észre, hogy