„Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését" Jób 34,16–37
„Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését" (21). Számon tart bennünket az Isten, és számadásra késztet. A keresztségben adott ígérete szerint kíséri, óvja életünket „minden napon a világ végezetéig". Ugyanakkor felelősséggel tartozunk neki minden elmondott és el nem mondott szóért, mindenért, amit megtettünk és amit nem tettünk meg. Ő, aki a szívek és a vesék vizsgálója, látja minden lépésünket.
RÉ 117, MRÉ 117
„Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe…” (Jelenések 20,7-15) Jelenések 20,7-15
(15) „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe…” (Jelenések 20,7-15) AZ ÚJ VILÁGKORSZAK TARTALMA.* A halottak, mindenki, aki valaha élt (13), feltámad** és megáll az Úr előtt (12). Két könyvet említ az Ige. Az egyik könyvbe minden fel van írva: minden mozzanatunk, érzésünk, gondolataink, szavaink, cselekedeteink. Mindenki a cselekedetei alapján kapja az ítéletet (13), és a tüzes tavat érdemelné, azaz a második halált, a kárhozatot. Nagyok és kicsik egyforma félelemmel állunk meg itt, mert bizony nem lehet senkinek sem dicsekvése az Úr előtt. A másik könyv az élet könyve (14-15): azok kapnak kegyelmet, üdvösséget, akiknek nevét ide írta az Úr. Most dől el, hogy az Igét komolyan veszem-e, vagy sem. Mert számos ponton lehetne kérdésem, vitám, tiltakozásom, kételyem. Rettenetes ugyanis szembesülni azzal, hogy Valaki mindent tud rólunk, minden rosszat is, még a „szuperhívőkről” is; ugyanakkor felfoghatatlan kegyelem, hogy ennek ellenére mégis életet nyerhetünk, kegyelemből. A legfelfoghatatlanabb azonban ez a korlátozott kegyelem: nem mindenkié az üdvösség? Vitázhatunk, de elsőként leborulásunkra van szükség, Isten Igéje előtt. Aki leborul, az aztán kaphat válaszokat, új értelmezési lehetőségeket, krisztusi megoldásokat, még erre nézve is.
* Nagy fehér királyi széken ül az Úr. Színe elől eltűnt a világ (11), mert akkor már Ő lesz minden mindenekben (1Korinthus 15,28).
**Ez a második feltámadás, amikor mindenki feltámad az ítéletre. Az első feltámadás során azok támadnak fel, akik meghaltak a Krisztus bizonyságtételéért, az Isten Igéjéért, és nem vették magukra a fenevad bélyegét. Ezek uralkodnak a Krisztussal ezer esztendeig (20,4-5). Ez az ezer esztendő a zsidó évhetek szombatja, ahol a héten belüli egy nap ezer esztendő, vagyis ez az utolsó ezer esztendő. Utána a végső csatában (20,7-10) Isten legyőzi az istenellenes népeket (Gógot és Magógot, ezek azok a népek, akik Izráel ellen támadtak, azóta az istenellenes népek szimbólumai, Ezékiel 38-39), majd a Sátánt és seregét, míg végül elmúlik a föld (20-11), és elkövetkezik az utolsó ítélet (20,12-14). Az első halál az ember testi halála, a második halál a kárhozat.