előző nap
következő nap

„Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?" Jób 35

1 Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta: 2 Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben? 3 Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?", 4 én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is. 5 Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! 6 Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? 7 Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled? 8 Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod. 9 A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt. 10 De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka, 11 aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál? 12 Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol. 13 Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja. 14 Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell. 15 Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, 16 azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.

„Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?" (3) – teszi fel Elíhú Jób helyett a kérdést. „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis." – mondhatnánk József Attilával. Egyrészt azért, mert a keresztyén embert nem a haszonelvűség vezérli, hanem a hála. Másrészt az ember tettei nem légüres térben történnek: akár jók, akár rosszak, mindig érintik más emberek életét is. A kegyesség valakinek mindig használ, a bűn valakinek mindig árt.

RÉ 205, MRÉ 307

„Íme újjáteremtek mindent…” (Jelenések 21,1-8) Jelenések 21,1-8

(5) „Íme újjáteremtek mindent…” (Jelenések 21,1-8) ISTEN MINDENT ÚJJÁ TESZ. – 1. A teljesen új érdekében a régit mindenestül fel kell számolni. Ne sirassam tehát ezt a világot mulandóságáért. Megérdemelt ítélet ez rajta. Bűnnel és nyomorúsággal megfertőzött világ ez, tele könnyel, jajkiáltással, fájdalommal, gyásszal és halállal. Amikor ez az ég és föld elmúlik, akkor ez a sok nyomorúság múlik el vele együtt (Victor János). – 2. A teljesen új világ rajza töltsön el bizakodással. Ez volt a megváltás célja, hogy létrejöjjön az Isten eredetei gondolata szerinti világ, ahol Isten akarata érvényesül; az akarat, amely bennünket is maradéktalanul boldoggá tesz. Isten akarata igazság, békesség és öröm a Szentlélek által. Isten valóságát, közelségét ott mindenben megtapasztaljuk (3).* – 3. Drága ígéret ez, áldott reménység, mert az a Valaki ígérte ezt nekünk, akinek szava egyedül megbízható (5), aki mindenek kezdete és vége (6-7). Még ebben a világban sajog az életünk, de a Jézus Krisztusba vetett hit által már az új világból részesülünk. Ez a reménység erőt, vigasztalást, bátorítást ad a küzdelemre, hogy a gyávaság, utálatosság, sokféle hűtlenség és hazugság, valamint mindenféle „varázslás” kísértésének ellent állhassunk (8).

 

* Nem lesz többé könny, jajkiáltás, fájdalom, gyász és halál, és nem lesz többé semmiféle feszültség; mert ott már nem lesz szükségünk a „jótékony”, inspiráló feszültségre sem, mert nem lesz semmiféle olyan törekvés, amely a másik fölé akar emelkedni. Csak egy indulat mozgat ott: Isten dicsérete, egymás szeretete, melyben mi magunk is kiteljesedve élünk.