előző nap
következő nap

„Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik!" Jób 37,1–13

1 Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből. 2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön. 3 Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. 4 Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja. 5 Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. 6 Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. 7 Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik! 8 A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. 9 Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. 10 Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik. 11 Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek. 12 Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. 13 Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.

„Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik!" (7). A természeti jelenségek – legyenek az ember hasznára vagy kárára – tudatosítják bennünk, képszerűvé teszik, hogy Isten cselekszik. Nem süket és nem néma, nem paszszív és nem közömbös. Jelen van cselekvő akaratával. Nem csoda, ha ennek láttán megremeg az ember szíve, és „...csaknem kiugrik a helyéből" (1).

RÉ 248, MRÉ 349

„Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj…” (Jelenések 22,8-21) Jelenések 22,8-21

(17) „Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj…” (Jelenések 22,8-21) VISSZHANG AZ ISTEN ÁLTAL KÉSZÍTETT ÚJRA. Ez az „új” Jézus Krisztusban elérkezett, kiteljesedése pedig egészen közel van (10-13).* Jézus Krisztus visszajövetele jutalmat jelent: „velem van az én jutalmam” (12). Ez azt jelenti, hogy nem maradhatunk kívül az Ő országán; ha kell, életünk utolsó percében átformál, megmos bennünket a mi Urunk, azaz megnyer minket az üdvösségnek (14-15). Jézus Krisztus azért küldte el minden angyalát és követét, hogy ezt hirdessék: Ő a kezdet és a vég (13), Őtőle jövünk és Őhozzá érkezünk meg; Ő ama fényes hajnalcsillag (13), az Isten eredeti teremtési gondolatának maradéktalan felragyogása, kiválasztó kegyelme gyökerének szárba szökkenése. Mi lehet a visszhangunk erre az isteni, teljesen újra? Csak az, hogy szomjazzuk, óhajtva várjuk, könyörögve kérjük: jöjj Uram Jézus Krisztus, akiben Isten elkészítette ezt az újat (17), miközben a Krisztusban kijelentett újhoz semmit hozzá nem teszünk, abból el nem veszünk (18-19).** Haydn „Visszhang” szimfóniájának második tétele minden taktust halkan, de hallhatóan (!) megismétel. Urunk, köszönjük a krisztusi újat, szívünk halk, de hallható visszhangban könyörgi: jöjj, tedd teljessé rajtunk a megváltás művét!

 

* Olyannyira közeli Jézus Krisztus visszajövetele, hogy már alig van esély megváltozni, pedig mindenkinek, cselekedete alapján fizetnek meg (10-13)

** Vigyázzunk, mert elég gyakran nem a krisztusi új felől szemléljük a kijelentést, és olyan gyakran elveszünk és hozzáteszünk abból, saját értelmezésünk szerint!