előző nap
következő nap

„Van-e olyan karod, mint az Istennek?" Jób 40,6–32

6 De tovább beszélt a viharból Jóbhoz az Úr, és ezt mondta: 7 Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! 8 Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? 9 Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő? 10 Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! 11 Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! 12 Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak! 13 Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! 14 Akkor még én is magasztallak téged, mert jobbod megsegített téged. 15 Nézd a Behemótot! Én teremtettem, akárcsak téged. Füvet eszik, mint a marha. 16 Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! 17 Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. 18 Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. 19 Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta Alkotója, 20 mégis a hegyek adják táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vadja. 21 Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. 22 Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti fűzfák. 23 Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán. 24 Be lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába? 25 Ki tudod-e fogni horoggal a Leviatánt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel? 26 Tudsz-e kötelet húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát? 27 Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden? 28 Köt-e veled egyezséget arra, hogy fogadd fel örökös szolgádnak? 29 Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért? 30 Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők? 31 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és a fejét halászszigonyokkal? 32 Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!

„Van-e olyan karod, mint az Istennek?" (9). Az emberek sokszor büszkék „karjuk erejére". Pedig tudjuk, hogy már az is ajándék, hogy van karunk. Isten akarata szerint, az ő dicsőségére használod-e kezeidet? Sokszor talán nem. Nagy kegyelem, hogy ennek ellenére Isten „karja" viszont hatalmasan cselekszik értünk. „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja" (Zsolt 98,1).

RÉ 242, MRÉ 369

„Emlékeztesd őket…” (Titusz 3,1-2) Titusz 3,1-2

(1) „Emlékeztesd őket…” (Titusz 3,1-2) AZ EGÉSZSÉGES TANÍTÁS, MINT MEGÚJULÁS.* Amikor valaki a megújulás szándékával elkezd serénykedni, az először emlékezzen (1), például a mai Igére. Az Isten tiszteletéből következik a másik ember tisztelete: Isten félelme és a másik ember szeretete összefügg (Máté 22,37-40, Lukács 18,4). Valóban, egymás tisztelete minden megújulás alapja, és ebbe még a felsőbbség, egyházi és világi felsőbbség tisztelete is beletartozik, hiszen ez a lelkület annak az ékes és szép rendnek a biztosítéka (1Korinthus 14,40), amely nélkül nem létezhet áldott szolgálat.** Az egymás iránti tisztelet, engedelmesség, az Istentől kijelölt helyünkre való beállás minden megújulás forrása. Engedelmeskedni azt jelenti, engedni egymásnak az Isten félelmében (2Korinthus 7,1). Ennek a tiszteletnek része, hogy készek vagyunk minden jó cselekedetre, miközben senkit nem szólunk le, kerüljük a viszálykodást, és minden helyzetben megértőek és szelídek vagyunk (2). Ehelyett ma az ellenkezője történik: tiszteletlenség, engedetlenség, viszálykodás, mérhetetlen önzéssel és agresszivitással teli zavar mindenütt; az egyházban is. Amíg ez a helyzet, addig gyárthatunk missziói stratégiákat, ezek hiábavalók és hiteltelenek! Emlékeztessük egymást a mai Ige üzenetére, kezdjük ezzel a megújulást!

 

* A megújulás egyetlen titka, minden eredetieskedés helyett az, hogy az Ige üzenetének igazságát újra és újra felfedezzük, azt tovább mondjuk másoknak, és azok szerint éljünk. Ennyi, nem több!

** Amit egyházon belül meg lehet tenni, az világi munkahelyen minden lelkigondozás és magyarázat nélkül, törvényesen, azonnali elbocsátáshoz vezetne (1).