előző nap
következő nap

"...úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen." Jób 41

1 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad. 2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene? 3 Ki szállhat szembe vele úgy, hogy sértetlenül hagyná? Minden az övé az ég alatt. 4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja. 5 Ki tudná lehúzni a bőrét, ki merne benyúlni két fogsora közé? 6 Szájának kapuját ki merné kitárni? Fogai között a rémület lakik. 7 Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva. 8 Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy még a szél sem férkőzhet közéjük. 9 Egymáshoz tapadnak, egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul. 10 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, akár a hajnalpír. 11 Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak. 12 Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből. 13 Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell. 14 Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle. 15 Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve. 16 Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. 17 Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik. 18 Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl. 19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. 20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek. 21 Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán. 22 Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. 23 Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt. 24 Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz. 25 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen. 26 Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.

„...úgy van teremtve, hogy ne rettegjen" (25). A krokodil egyik sajátossága, hogy „nem retteg". Mennyire nem így van ez velünk, emberekkel! A félelem mindennapi része az életünknek. Isten nélküli állapotunk törvényszerű következménye. Van hát megoldás? Igen! Szűnik a félelem, ha Jézus Krisztusban elválaszthatatlanul Isten tulajdonává válunk. „Miért rettegsz szüntelen? ...én, az Úr vagyok a te Istened..." (Ézs 51,13.15).

RÉ 231, MRÉ 435

„…az Ő irgalmából üdvözített minket…” (Titusz 3,3-7) Titusz 3,3-7

(5) „…az Ő irgalmából üdvözített minket…” (Titusz 3,3-7) AZ EGÉSZSÉGES TANÍTÁS TARTALMA. Isten üdvözítő kegyelmének tömör kifejtését olvashatjuk itt, amely a Szentírás szíve. – 1. Az üdvösség szükségszerű, mert enélkül halálban vagyunk, amelynek látható jelei, hogy engedetlenül tévelygünk, kívánságok és élvezetek rabjai vagyunk, miközben gonoszságban és irigységben élve gyűlölünk és gyűlölnek minket (3). Ez egy tömör, valóságos diagnózis. Egyre többször tapasztalom, hogy az emberek bosszúból feljelentik egymást. Egy példa arra, hogy irigységünk mire képes, főleg ha más élvezi az életet, nekünk pedig erre nincs lehetőségünk. – 2. Az üdvösség forrása Isten jósága és emberszeretete (4). Nagyon fontos kijelentés, minden bibliaértelmezés alapja, hogy Isten szereti az embert, annak minden nyomorúsága ellenére, amit megmutatott Jézus Krisztusban. Nem érdemeink, hanem irgalma az üdvösség forrása (5) – 3. Az üdvösséget munkálja Isten Szentlelke, aki újjászül bennünket, azaz minden régit lebont bennünk, majd láthatóan, fokozatosan felépíti az újat. Ennek a csodának, az újjászületésnek és megújulásnak kiábrázolása a keresztség, amit itt fürdőnek nevez az Ige (5).*

 

* Valóban, olyan gazdagon árad ránk a Jézus Krisztusban közölt kegyelem, mint amikor az ember egy izzasztó, koszos nap után forró vízben lefürödhet és tiszta ruhát vehet fel. Áldás tapasztalni, hogy napról napra megújul az Ő irgalma, és az örök életet, az üdvösséget, már itt tapasztalhatjuk (7). A keresztség ez a kettő együtt: üdvösséges tartalom és külső jegy, hol az egyik, hol a másik hangsúlyosabb az életünkben, mondja Barth, mert itt fel-alá hullámzik minden. Bizony ne becsüljük le a külső jegyet sem, mert amikor halványul a Szentlélek belső bizonyságtétele, akkor vigasz a külső jegy: meg vagyok keresztelve (Luther).