előző nap
következő nap

"Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért..." Jób 42,7–17

7 Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az Úr a témáni Elífázhoz: Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám. 8 Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek! Mert csak őt vagyok hajlandó meghallgatni, hogy meg ne szégyenítselek benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint az én szolgám, Jób. 9 El is ment a témáni Elífáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és aszerint jártak el, ahogyan megmondta nekik az Úr, és az Úr meghallgatta Jóbot. 10 Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. 11 Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele az otthonában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr. Adott neki mindegyik egy keszíta ezüstöt és egy aranykarikát. 12 Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. 13 Lett még hét fia és három leánya is. 14 Első leányát Jemímának, másodikat Kecíának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el. 15 Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt. 16 Ezután Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait meg unokáit a negyedik nemzedékig. 17 Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.

„Az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért..." (10). A barátok ugyan rosszul mérték fel Jób helyzetét, kritizálták és bírálták őt, Jób ennek ellenére, Krisztus előképeként imádkozik értük. Jézus még ellenségeiért is, a kereszten, haláltusája közben is könyörgött! Van-e ilyen mentő, megbocsátó és közbenjáró szeretet benned is barátaid, mi több, ellenségeid felé, melynek „kétszeres" jutalma van?!

RÉ 66, MRÉ 66

„De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől…”(Titusz 3,12-15) Titusz 3,12-15

(14) „De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől…” (Titusz 3,12-15) A keresztyén gyülekezetek, szerte a Római Birodalom keleti felében, jól szervezett rendszert építettek ki, egymás kölcsönös megsegítésére. Ez egy fontos bibliai alapelv: a gyülekezetek soha nem csak magukban élnek és szolgálnak, hanem felelősek egymásért is.* - Egymás megsegítésének kezdő lépése, hogy legalább rosszat nem mondunk a másikról; kifelé pedig soha nem mondunk rosszat az egyházról, a „mieinkről” (14), még akkor sem, ha vannak problémák! - Egymás megsegítésének másik fontos eleme, a szeretetben való egység. Manapság már annyira sokfélék vagyunk, hogy az egység csak szeretetben élhető meg, hit által (15). Az Isten kegyelme ugyanis újjászüli, de nem tűnteti el az „én”-t. Minden tanbeli, megjelenésbeli egység is csak ebből a szeretetből következhet.** - Ez a szeretet helyt ad a gyülekezeten belüli, elmélyültebb személyes kapcsolatoknak is, hiszen vannak olyanok, akikhez több szállal kötődünk, mint másokhoz.* Pál szinte minden levelében kiemel személy szerint testvéreket, igazolva e kötődések fontosságát, remélve azok tartósságát (12-13).

 

* Hiszen a gyülekezetek együtt alkotják a Krisztus testét; egymást segítve lehetnek hitelesek, hitben erősek és egységesek.

** Valljuk, akit az Isten kegyelme valóban újjászült, az felülír, de nem tüntet el minden személyiségjegyet. Sokfélék vagyunk gyökerekben, háttérben, igényekben, személyiségben.

*** Ez nem baj, sőt Isten ajándéka minden ilyen elmélyült kötődés: talán ők azok, akikre a gyülekezeten belül, a bajban is számíthatunk?