előző nap
következő nap

„...egyaránt adósa vagyok" Róm 1,1–15

1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, 2 amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, 3 az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, 4 a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk, 5 általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet, 6 akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai. 7 Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van. 9 Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, 10 mindenkor kérve imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. 11 Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek, 12 azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által. 13 Tudjátok meg, testvéreim: sokszor elhatároztam már, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy munkámnak némi gyümölcse lehessen közöttetek, amint a többi nép között is. 14 Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. 15 Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.

„...egyaránt adósa vagyok" (14). Akinek Krisztus érdeméért bűne már el van engedve, Isten igéje és Szentlelke által újjászületett, „köteles" másoknak is továbbadni az evangéliumot. Ha én már az Úr szeretete és kegyelme által meggazdagított ember vagyok, mindenkinek, kivétel nélkül tartozom hirdetni az örömhírt. Ahogyan az ige tanítja: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek..." (13,8). Ma továbbadom-e ezt a „tartozást"?

RÉ 164, MRÉ 151

„…így mutassátok be…” (3Mózes 1) 3Mózes 1

(2) „…így mutassátok be…” (3Mózes 1) Az égőáldozat teljes értékű áldozat volt, amelyet a lenyúzott bőr kivételével teljesen elégettek. A jeruzsálemi templomban, a törvény előírásai szerint minden reggel és este egy bárányt mutattak be égőáldozatként (2Mózes 29,38-41). Ezen túlmenően az egyénnek módjában állt egyéb áldozatot is bemutatni, bűnei bocsánatát kérve (2). A kézrátétel a feláldozandó állattal kapcsolatban azt jelentette, hogy magából valamit, mindazt, ami terhes, átadja az állaton keresztül Istennek; azaz másra hárítja. Másra hárítani a saját vétkeimet, ez az emberi természet sajátja, amely itt, az áldozati kultuszban kiábrázolódott, Jézus Krisztusban pedig teljessé lett. Minden vétkeinket rá háríthatjuk, onnan nem jön vissza semmi hárítás, sőt ez a tökéletes áldozat újjászül bennünket is, hogy abbahagyjuk a hárítgatást, és először mindig a saját hibáinkat lássuk meg, mielőtt mást vádolnánk (Máté 7,5).*

 

* A mai olvasó számára a kultikus-rituális előírások idegenül csengenek. Az áldozatot bemutató istentisztelet külsőleg a jeruzsálemi templom elpusztításával, belső tartalmát illetően pedig Jézus Krisztus tökéletes, engesztelő áldozatával véget ért. Isten eleget tett a bűnért, hidat épített Önmaga és az ember közé. Isten és ember között az áldozattal helyreállított közösség nem azon az áldozaton alapul, amit az ember bemutatott, hanem Isten, áldozatot elfogadó üdvakaratán alapul. - Mélyebb értelemben az áldozat az élő hit elengedhetetlen eleme maradt. Itt nem arról van szó, hogy Istent az áldozattal befolyásolni akarnánk, vagy befolyásolni tudnánk. Az áldozat értelme ma az, hogy a teremtmény a Teremtőjének való feltétel nélküli önátadásban élhet. Az önátadásként értelmezett áldozatban az ember önző bezártságából visszatér az Istennel és a másik emberrel való közösségbe. A hívő ember áldozata abból a kegyelemből fakad, amit Isten érte Jézus Krisztusban tett. - Még egy fontos üzenet: „így tegyétek”, mondja az Úr (2). Urunk, mi nem tudjuk, hogyan kell. Köszönjük, hogy a szent dolgokban és hétköznapi döntéseinkben is eligazítást adsz, minden fontos mozdulatra kitérsz. Kegyelemre van szükségünk, mert mégis eltérünk ezektől.