előző nap
következő nap

"akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" Róm 8,18–30

18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23 De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért. 28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. 30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.

Amikor elképzeléseink, terveink és akaratunk szerint történnek az események az életünkben, akkor könnyen mondjuk: „...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..." (28). Amikor azonban megpróbáltatások vannak, és a kedvünk ellenére történnek dolgok, akkor nehezebben valljuk a fenti igét, vagy éppen lázadozunk. A bajok nem akadályozzák előrehaladásunkat, hanem arra szolgálnak, hogy Isten kegyelme kibontakozzon életünkben. Tanuljuk meg jól, hogy minden Isten mérlegére kerül, mielőtt bennünket érne, s ő tudja, hogy minden a javunkat szolgálja, ha szeretjük őt!

RÉ 357, MRÉ 319

„…ha nem viszi oda a kijelentés sátrának bejáratához, úgy tekintsék azt az embert, mint aki vért ontott…” (3Mózes 17) 3Mózes 17

(4) „…ha nem viszi oda a kijelentés sátrának bejáratához, úgy tekintsék azt az embert, mint aki vért ontott…” (3Mózes 17) Ez a fejezet világossá teszi, hogy étkezés céljára is csak akkor vághatott le állatot bárki, ha véres-áldozatként a kijelentés sátrának bejáratához vitték azt, majd békeáldozatként elfogyasztották az állatot. A pap előtte a vért az oltárra hintette, a kövérjét elfüstölgette az Úrnak, majd magához vette az áldozatból neki járó részeket. Ez azt jelentette, hogy Isten törvénye minden étkezésnek kultikus jelleget adott (3-4). Ennek elmulasztása halálos következményekkel járt (4), az állat levágása pedig ezek nélkül vérengzésnek számított (4). A rendelkezés nemcsak Izráel fiaira, hanem a jövevényekre is vonatkozott (8-9). A vért nem lehetette elfogyasztani, mert azt a lélek, az élet hordozójának tartották, ezért a vér az Úré, hiszen Ő minden életnek forrása (Zsoltárok 36,11).* Mielőtt bármit tennénk, álljunk meg az Úr előtt, mert egyébként a legnemesebbnek feltüntetett tettünk is vérengzés, amely a másikat „leöli” saját bővelkedéséért; mást „megeszünk”, hogy mi élhessünk.**

 

* Próbáljuk megmagyarázni a korabeli rendelkezéseket. Jézus Krisztusban mindez más értelmet kapott, de mégis több érvényes, fontos, életmentő üzenetet találunk a mai Igében. Az étkezés mindig istentisztelet, mint ahogy a hívő élet minden mozzanata is az, hiszen az Úr színe előtt történik minden percünk.

** Ezekkel a rendelkezésekkel Isten védte a népét minden idegen szellemi hatástól (7), mert más népek szellemeknek áldoztak állatokat; ezért minden állat csak az Ő színe előtt kerülhetett levágásra, hogy véletlenül se kerüljünk idegen szellemi hatások alá. Ma mennyi romboló lelki-szellemi hatás alatt nyögünk. Ezért parancsolta az Úr népének, hogy mindig álljanak meg előtte, tegyenek le mindent Őhozzá, majd megszentelve vegyék azt vissza, az Úr kezéből. Bizony ki kell mondanunk: a tudat határozza meg a létet. Milyen lelki-szellemi hatások érnek? Érjen el az Úr hatalma, megváltó, megszentelő jelenléte!