1 Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, 2 mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 3 Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 4 hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. 5 Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. 6 A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, 7 minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. 8 Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. 9 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. 10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. 11 Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. 12 Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. 13 Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. 14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!" 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
„Örök rendelkezés legyen ez nálatok, mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek…” (3Mózes 16)
3Mózes 16
(29-30) „Örök rendelkezés legyen ez nálatok, mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek…” (3Mózes 16)* Évenként egyszer meg kellett tartani ezt a nagy engesztelést Isten népe körében mindenkiért, a nép minden vétke miatt (29-34). Isten azonban az engesztelés kérdését egyszer és mindenkorra megoldotta Jézus Krisztusban, akiben azt is kijelentette, hogy Ő olyan Isten, aki, noha nem szenvedhet semmiféle bűnt és tisztátalanságot, de nem liheg folyamatosan vérért és engesztelésért. Ezt a kérdést Egyszülött Fiában lezárta; az örök rendelkezést örökre megoldotta (29). A bűn kérdését irgalmas szeretetében kezelte, amely bennünket csakis tisztulásra, a vétkek elhagyására serkenthet, mert ez a kegyelem nem olcsó, hanem drága kegyelem. Kár, hogy mi nem vesszük komolyan a Jézus Krisztusban elérkezett teljes kijelentést, és nem az ebből kirajzolódó Isten arcába tekintünk ma sem: mi továbbra is „vért” és elégtételt akarunk (18-19), bűnbakot keresünk (20-22). Minden összeütközésünk vége csak ez. Nem változtunk semmit, ószövetségi a hitünk és az Isten-képünk is.
* Az engesztelési ünnep (Jóm Kippur) kifejezi, hogy Istennek engesztelés kell a bűnért. Először a főpapért, aztán a népért mutatták be az előírt áldozatokat. A vétekáldozatok vérével egyedül a főpap mehetett be tiszta gyolcsruhában (4) a szentek szentjébe, hogy a szentláda fedelét meghintse vérrel, mialatt a szentélyben az illatáldozat füstje védelmezte őt, hogy meg ne haljon (11-14). Amikor kijött a sátorból, az oltár szarvait is megkente vérrel (18-19). Ezután a nép tévesztéseit, minden tisztátalanságot, bűnt, vétket, hitszegést egy kecskebak fejére olvasták, akit kiűztek a vétkekkel együtt a pusztába, hogy ott pusztuljon (20-22).