előző nap következő nap

"Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." Róm 8,1–17

1 Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, 2 mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 3 Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 4 hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. 5 Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. 6 A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, 7 minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. 8 Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. 9 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. 10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. 11 Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. 12 Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. 13 Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. 14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!" 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai" (14). Terveinket és döntéseinket sokszor önzésünk, büszkeségünk és akaratosságunk befolyásolja, ezért mindennapi kihívás számunkra, hogy kire figyeljünk, és kinek a vezetését fogadjuk el. Isten Lelkének a vezetése egy csodálatos lehetőség számunkra ma is. Imádkozzunk azért, hogy megkapjuk a Lélek vezetését, s mi Isten gyermekeiként élhessünk!

RÉ 370, MRÉ 251

„Örök rendelkezés legyen ez nálatok, mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek…” (3Mózes 16) 3Mózes 16

(29-30) „Örök rendelkezés legyen ez nálatok, mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek…” (3Mózes 16)* Évenként egyszer meg kellett tartani ezt a nagy engesztelést Isten népe körében mindenkiért, a nép minden vétke miatt (29-34). Isten azonban az engesztelés kérdését egyszer és mindenkorra megoldotta Jézus Krisztusban, akiben azt is kijelentette, hogy Ő olyan Isten, aki, noha nem szenvedhet semmiféle bűnt és tisztátalanságot, de nem liheg folyamatosan vérért és engesztelésért. Ezt a kérdést Egyszülött Fiában lezárta; az örök rendelkezést örökre megoldotta (29). A bűn kérdését irgalmas szeretetében kezelte, amely bennünket csakis tisztulásra, a vétkek elhagyására serkenthet, mert ez a kegyelem nem olcsó, hanem drága kegyelem. Kár, hogy mi nem vesszük komolyan a Jézus Krisztusban elérkezett teljes kijelentést, és nem az ebből kirajzolódó Isten arcába tekintünk ma sem: mi továbbra is „vért” és elégtételt akarunk (18-19), bűnbakot keresünk (20-22). Minden összeütközésünk vége csak ez. Nem változtunk semmit, ószövetségi a hitünk és az Isten-képünk is.

 


* Az engesztelési ünnep (Jóm Kippur) kifejezi, hogy Istennek engesztelés kell a bűnért. Először a főpapért, aztán a népért mutatták be az előírt áldozatokat. A vétekáldozatok vérével egyedül a főpap mehetett be tiszta gyolcsruhában (4) a szentek szentjébe, hogy a szentláda fedelét meghintse vérrel, mialatt a szentélyben az illatáldozat füstje védelmezte őt, hogy meg ne haljon (11-14). Amikor kijött a sátorból, az oltár szarvait is megkente vérrel (18-19). Ezután a nép tévesztéseit, minden tisztátalanságot, bűnt, vétket, hitszegést egy kecskebak fejére olvasták, akit kiűztek a vétkekkel együtt a pusztába, hogy ott pusztuljon (20-22).