előző nap következő nap

„Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették..." Róm 15,14–33

14 Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani. 15 Ezért kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket, merthogy arra kaptam Istentől a kegyelmi ajándékot, 16 hogy a népekért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, aki az Isten evangéliumának papi szolgálatát végzem, hogy a népek áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen. 17 Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt, * 18 mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit ne Krisztus tett volna általam a népek megtéréséért szóval és tettel, 19 jelek és csodák erejével, a Lélek erejével: így hirdethettem Jeruzsálemtől kezdve mindenfelé egészen Illíriáig Krisztus evangéliumát. 20 Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek, 21 hanem amint meg van írva: „Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik." 22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok. 23 Most pedig, mivel ezeken a vidékeken már nincs feladatom, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, 24 amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok. 25 Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. 26 Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. 27 Jónak látták ezt, de tartoznak is ezzel nekik, mert ha a népek részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak is azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik. 28 Ha tehát ezt elvégeztem, és az adományt átadtam, a ti segítségetekkel elmegyek Hispániába. 29 Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével megyek majd. 30 A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban, 31 hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek, 32 hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek nálatok. 33 A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.

Pál apostol szavaiban hálásan ismerhetünk magunkra. A Pálnak adott kegyelem, hogy a pogányok apostola lehetett, a mi számunkra is áldás. Hálásak lehetünk ezért a szolgálatáért, mely által megérthettük, mit jelent Istentől elfogadottnak lenni Krisztus által. Pál a reménység hangján beszél a misszióról: „Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették..." (21). A 21. század Európájában legyen hitünk azokhoz is, akiknek már egyszer hirdették az evangéliumot: saját népünkhöz!

RÉ 173, MRÉ 157

„Emlékezem az Úr tetteire…” (Zsoltárok 77,11-21) Zsoltárok 77,11-21

(12) „Emlékezem az Úr tetteire…” (Zsoltárok 77,11-21)* Az élő hit az, hogy egyelőre marad a panasz, nem oldódik annak oka, de mi továbbra is Istenre tekintünk. Az élő hit mindig elismeri Isten szuverenitását, a maga megfejthetetlen fenségében, nem akarja megmondani Őneki, hogy mit kell tennie, és nem akarja ésszel megérteni Isten cselekvését,** hanem csak hódol Őelőtte (14-16).*** - Az élő hit ebben a hódolatban egyszerre csak nem a nyomorúságra, hanem Isten tetteire tekint. Ez egy megváltó szemléletváltás. Bajunkban emlékezzünk, gondoljuk végig Isten hatalmas tetteit (12-13).**** - Adjunk hálát a panasz okán is. Egyszerre csak a rejtőzködő Isten önmagát kijelentő Istenné lesz, aki Jézus Krisztusban végső megoldást adott.

 


* A zsoltár sok érintkezést mutat Habakuk próféta könyvével, kb. a 6. század első évtizedében, még Júda bukása előtt (Kr. e. 587).

** Theodiceai problémává tette a zsoltáros az Isten-kérdést, ez pedig csak hozzátapaszt a problémához, ugyanis nem Isten segítsége igazolja Isten fenségét, dicsőségét.

*** Úgy tekintve Istenre, mint szent Istenre, minden nép Istenére, mint megváltó Istenre.

**** Az Úr az, aki hatalmasan szólt és cselekedett érettünk. Minden közösségi és egyéni bajunkban gondoljuk végig a káoszból rendet formáló teremtést, a gondviselését viharokban is megmutató fenséges szeretetet, és a szolgaság házából kihozó megváltó és pásztori vezetést, az Ígéret Földje felé (17-21).