előző nap
következő nap

„...összezúzza a Sátánt lábatok alatt..." Róm 16,17–27

17 Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! 18 Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét. 19 Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez, nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra. 20 A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! 21 Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, valamint rokonaim: Lúciusz, Jászón és Szószipatrosz. 22 Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet. 23 Köszönt titeket Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek. Köszönt titeket Erasztosz, a város számvevője és Kvártusz testvérünk. 24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!  25 Akinek pedig van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint – ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, 26 de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére –, 27 az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.

„...összezúzza a Sátánt lábatok alatt..." (20). A Sátán máig próbálkozik, különösen azokkal, akiket Isten megérintett. Sem a római gyülekezet, sem gyülekezeteink nem lehetnek nyugodtak a hitigazságok egyszeri elfogadásával, mert az ördög újra és újra előáll „az ellenkező tanítással". Az állhatatos és bölcs hívek azonban Isten segítségével a Sátán fejére taposnak, ahogy azt Krisztus teszi majd végérvényesen az utolsó napon (1Móz 3,15).

RÉ 13, MRÉ 13

„Pedig Ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani.” (Zsoltárok 78,32-55) Zsoltárok 78,32-55

(38) „Pedig Ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani.” (Zsoltárok 78,32-55) Az ember a jólétben elfelejtkezik Istenről:* vétkeztek, nem hittek, hiábavalóságban és rémületben élnek (32-33). Nagy próbatétel kell ahhoz, hogy az ember ne csak magához térjen, hanem megtérjen: meggondolja azt, hogy Isten a kősziklája (35). Sajnos, a diagnózis további sorai is érvényesek: a megtérés csak időleges, aztán amint elmúlt a baj, az ember elfelejti, hogy Isten könyörületéből él, legfeljebb a szájával emlegeti az Urat, vagy látványosan istentelenné lesz (36-37). A zsoltáros felidézi a tíz csapást (2Mózes 7-12), de úgy, mint ami a nagy szabadítást készítette elő. Evangéliumot olvasunk itt: "Pedig Ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani" (38). Ez a határtalan szeretet, amelyben még a visszafojtott vagy fellobbanó harag is (38) a szabadítást szolgálja, mindnyájunkat megtérésre hív: ne lázadjunk többé az Úr ellen, azaz ne okozzunk fájdalmat egymásnak. Isten tisztelete csak a mi javunkat szolgálja (40-42).

 

* Ma a nyugati társadalmakban ezt éljük át, függetlenül attól, hogy ki milyen vagyoni lehetőségek között él, a nagy próbatételek mindnyájunkat elkerülnek, és a végleteket leszámolva relatív jólétben él mindenki. Ennek jelei tetten érhetők. Nyugodtan helyettesítsük csak be a zsoltár diagnózisát a mára nézve.