előző nap
következő nap

„...mert gondunk van a tisztességre" 2Kor 8,16–24

16 Hála legyen Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. 17 Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok. 18 Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. 19 Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi jó szándékunk megmutatására. 20 Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: 21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. 22 Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. 23 Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. 24 Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.

„...mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is" (21). Pál apostol olyan munkatársakat választott, akikről a gyülekezetek is jó bizonyságot tettek, mert fontos volt számára, hogy a korinthusiak is megbízzanak az adományokat intéző testvérekben. A legfontosabb az Isten előtti tiszta lelkiismeret, de az is fontos, hogy az emberek is láthassák, hogy mindenben tisztességesen, becsületesen járunk el. Nagy érték embertársaink bizalma, vigyázzunk is rá! 

RÉ 269, MRÉ 398

„Vegyétek számba Izráel fiainak egész közösségét.” (4Mózes 1) 4Mózes 1

(2) „Vegyétek számba Izráel fiainak egész közösségét.” (4Mózes 1) Isten számon tartja népét, és népe között az egyes hívő embert is (20-47). A népszámlálás az Isten joga, mi nem számolgathatunk, azaz nem dicsekedhetünk eredményekkel. Minden kimutatás, noha az lehet e világban előírt kötelesség, teológiailag mégis tiltott, mert arra a lelkületre utal, hogy majd mi kézbe vesszük az életünket, dolgainkat, Isten nélkül is. Minden kimutatás önhitt és kozmetikázott. Minden számvetés az Isten parancsára lehetséges csak; gondoljunk arra, hogy Dávidot megbüntette az Úr, amikor számba vette a népet (2Sámuel 24); itt azonban az Isten parancsára történik ugyanez. A lelkület között van a különbség. A számadat itt másodlagos.

 

* A számadat másodlagos, fele a dávidi számadatnak; - inkább az egyiptomi kivonulás adatának felelhet meg, mert bizonyos, hogy a pusztai vándorlás során, az Ígéret Földje küszöbén nem volt Isten népének száma hatszázezer.