előző nap
következő nap

„... testben élünk, de nem test szerint hadakozunk..." 2Kor 10,1–11

1 Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; 2 kérlek, ne kényszerítsetek arra, hogy ottlétemkor erélyes legyek, mert úgy gondolom, bátran felléphetnék azokkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. 3 Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; 4 hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. 5 Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, 6 és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. 7 Arra nézzetek, ami a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról, hogy Krisztusé, azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is. 8 Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg, 9 nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. 10 Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas. 11 Azt pedig gondolja meg az ilyen ember, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is.

„Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk..." (3). A keresztyén lét egyszerre két jelleget hordoz: benne él az őt körülvevő társadalomban, de mégsem a korszellem, a test dolgai határozzák meg, hanem Isten igéje. Krisztus lelkületével legyünk jelen építően a környezetünkben (8). Így nyerhetünk meg neki sokakat, és rajtunk keresztül is terjedhet Isten országának jó híre (5). „Boldog rabság" Isten „foglyának" lenni! Őhozzá hívjunk mindeneket!

RÉ 49, MRÉ 49

„ha illetéktelen avatkozott bele, meg kellett halnia…” (4Mózes 3) 4Mózes 3

(38) „ha illetéktelen avatkozott bele, meg kellett halnia…” (4Mózes 3)* A léviták éjjel nappal a szent hajlék körül foglalatoskodtak, segítettek Áron fiainak. Illetéktelen ezt nem tehette. Megdöbbenek, hogy ma mennyi illetéktelen nyúl bele az Isten szent ügyébe, mint sarlatán a nyílt sebbe. Krisztusban mindnyájan illetékesek vagyunk, de a magunk helyén! Akiket éjjel-nappali szolgálatra hívott az Úr, azok a szent hajlék helyett „idegen helyeken” kotnyeleskednek; akik pedig más területre kaptak elhívást, nem segítenek, hanem diktálnak a templom körül is. Ez vezet sokféle szakadáshoz. Nem jó ez így, halálosan nem jó!

 

* Isten számon tartja, elküldi, és lelkileg táplálja népét (48-54).

A lévitákat nem kellett megszámolni, mert őket Isten kiemelte egy külön, szent feladatra. Ők voltak azok, akik a szent sátrat és annak eszközeit őrizték, a vándorlás során lebontották és felállították a szent hajlékot, cipelték a tartozékait, mert nincs itt maradandó városunk. A léviták nagycsaládjainak, Gersón, Kehát, Merári fiainak az Úr pontos feladatot és táborozási helyett adott a szent hajlék körül (21-37).

A lévitákat az Úr elkülönítette, mert minden elsőszülött az Úré (40-51). A léviták szolgálatával azonban az Úr kiváltotta az elsőszülötteket (45). Minden „első” az Úré, vagyis első az Úr. Az Úr nekünk adja az „elsőt”, a „legjobbat”, az „elsőbbséget”, hogy Ő legyen az első az életünkben, és boldogan éljünk, - ez a kegyelem; kár hogy ezzel is visszaélünk.

Minden papi szolgálat ugyanakkor arra emlékeztet, hogy az Úr az első, és az Övé minden elsőbbség, valamint mindennek a java, amit Ő nekünk adott. Ne éljünk vissza vele.