(15) „Ne érintsék a szent dolgokat, mert meghalnak…” (4Mózes 4)* Tartózkodó közelség jellemző Isten gyermekeire, amikor az Úrnak szolgálnak. Ez ma is követendő példa. Istennel még Jézus Krisztusra hivatkozva sem „bratyizhatunk”. Isten dolgaiban illetéktelenek vagyunk, csak az Úr kegyelméből léphetünk egy kicsit közelebb. Nagy baj, ha valaki öntelt és mindentudó az Úr dolgában, halálos illetéktelenség ez. Isten szent dolgait ne érintsd, távolról, tisztelettel tekints az Úr dolgaira; éppen így kerülsz majd közel. Ma már sem embert, sem Istent nem tisztelünk, a hívők is dicsőítve barátjuknak nevezik az Urat, és illetéktelenül vállon veregetik Őt! Jaj, jaj, van itt baj. Több tiszteletet. A rudak állandóan a karikában voltak a szent sátor hordozásakor, mert állandóan késznek kellett lenni az indulásra. A szent szolgálatban az érett, 30-50 év körüli léviták vehettek részt, mert a komoly szolgálatra érni kellett, nem elég a megtérés hamvassága. Istennek csak állandóan, éretten, tisztelettel lehet szolgálni. Jó dolog Őneki szolgálni, annyira jó, hogy ebbe bele is lehet halni, de ez üdvösséges „halál”.

* A léviták feladatairól, Kehát, Gérsón és Merári fiainak kötelességeiről van itt szó. A sátrat kellett szétszedniük és a következő táborhelyig vinniük. A szent sátor más-más részeit vihette mindegyik család; a legszentebb dolgokat, a ládát, az asztalt, az oltárt és az áldozati kellékeket Kehát fiai vihették. Ez volt a legnagyobb kitüntetés, de éppen ezért a legveszélyesebb, mert ezeket a szent dolgokat Áron fiai az előírások szerint letakarták, mielőtt megmozdították volna azokat; és Kehát fiai csak így foghatták meg őket; egyébként illetéktelenként értek a szent dolgokhoz és meghaltak (15). Jó a nagy és szent feladat. Egy a vigaszunk, Isten Egyszülött Fiát odaáldozta érettünk, hogy ne haljunk bele a nagy feladatokba sem, ugyanakkor merjünk a „kevésen” is szentül hűnek lenni. -