"pártoskodás lesz közöttetek..." 2Kor 12,11–21
törlés a könyvjelzőkből 15 Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? 16 Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. 17 Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? 18 Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? 19 Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. 20 Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek,
törlés a könyvjelzőkből 21 úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.
„Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek..." (20b). Pontosan értjük, hogy mitől „félt" Pál, mitől féltette a korinthusi gyülekezetet és a mai gyülekezeteket, bennük minden egyes hívőt. Afelől sincs kétségünk, sőt inkább személyes tapasztalásunk van arról, hogy amitől óv az apostol, az időről időre felüti a fejét közöttünk. Hol egyik, hol másik! Könyörögjünk szabadulásért!
RÉ 168, MRÉ 341
„Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül…” (4Mózes 8) 4Mózes 8
(5) „Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül…” (4Mózes 8)* Isten szolgáit elkülönítették, megtisztították őket vízzel és borotvával (itt a szőrtelenség a szentség jele). - Mindezt azért tették, hogy a léviták szolgálata a hétköznapokban „güriző” nép javára legyen, akik annyi terhet hordoznak, hogy azokat tovább kell hárítaniuk, a lévitákon, a papokon át, egészen az Isten bárányáig. Az istentisztelet mindig a hétköznapokat szolgálja (11-19). A szent emberek elkülönülnek a hétköznapoktól, hogy a hétköznapok „zavartalanul” folyhassanak, minden „elvonatkoztatás” nélkül; ugyanakkor mégis, éppen ez az elvonulás figyelmeztesse a hétköznapokat az Isten nélkülözhetetlen jelenlétére. - Az Isten ügyében végzett szolgálat az egész népért történik, hogy a nép el ne feledkezzen az Úrról, ugyanakkor szabaduljon fel a hétköznapi élet teendőire, de az Úrban. Ugyanis nincs idő és erő egyformán mindenre, de bármit teszünk, az Úr jelenlétében tegyük, mint akik tudják, hogy engesztelésre, megváltásra van szükségük, mert életük nem tökéletes, de egyre tökéletesebb lehet, az Úrban!**
* Isten ügyének szolgáit, a lévitákat elkülönítették a néptől, mégpedig az Úr szolgálatára; - megtisztították őket, bemutatták értük az áldozatokat, és felajánlották őket az Úrnak (1-10). Az egész nép minden terhét őrájuk hárították, ők meg tovább hárították azokat az áldozati állatra, amikor segédkeztek Áron fiainak, az áldozatok bemutatásában.
** Az Isten ügyében való szolgálat, minden elhívás ellenére, időben korlátolt, 25 és 50 év között lehetséges, aztán vissza kell vonulni; segíthetnek még a háttérben egy ideig a léviták, de visszavonultan (23-26). Visszavonulni tudni, nincs ennél nagyobb kegyelmi ajándék!