előző nap
következő nap

„..hogy el ne bizakodjam, tövis adatott testembe..." 2Kor 12,1–10

1 Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. 2 Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja. 3 Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak az Isten tudja – 4 elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat. 5 Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. 6 Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall, 7 még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. 8 Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. 9 De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. 10 Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

„..hogy el ne bizakodjam, tövis adatott testembe..." (7). „A tövis a testében nyilvánvalóan valamilyen fájdalmas testi nyomorúság, amit Pál sátáni erők munkájaként él át... Az apostol ebből szerzett tapasztalatai során megtanulta, hogy ne értékelje túl az önkívületben történő élményeket, és ne értse félre azt a valóságot, amelyben az ember még most él" (Biblia magyarázó jegyzetekkel. Kálvin Kiadó 1996. 1406. o.). Ezen a háttéren kell hinnünk és értenünk a 9. vers felemelő és felfoghatatlan evangéliumát! 

RÉ 139, MRÉ 139

„Odavitték áldozatukat az Úr elé…” (4Mózes 7) 4Mózes 7

(3) „Odavitték áldozatukat az Úr elé…” (4Mózes 7) Mindenki odavitte áldozatát az Úr elé (3), így szentelték fel Isten hajlékát (1). Áldozatot azért hozhatunk, mert Isten már előre sokkal többet, Krisztusban mindent odaadott nekünk, amiből mi valamit visszaadunk az Ő dicsőségére, hálával hirdetve, hogy minden az Övé. Az Istennek szánt áldozat kerete, forrása és „kirakata” csupán az istentisztelet, mert az Istennek szánt áldozat, mindig az embertársainknak szánt odaadásban mutatkozik meg hitelesen. Emberszeretet nélkül minden kultusz öncélú és hiábavaló (Máté 5,23-25).*

 

* - Ez az áldozathozatal a legigazságosabb teherelosztást mutatja. - Lévi fiai közül azok, akik nehezebb feladatot kaptak, kétszer annyi „tehetséget”, azaz ökröt és szekeret kaptak, hiszen Merári fiai a legnehezebb sátorelemeket szállították, ezért kaptak kétszeres „igát”, mint Gerson fiai (7-8). Aki többet kap, az több feladatot és igát is kap. Kár, hogy pont nem így értelmezzük a „többet”, amit kaptunk, ez egyszer ítéletünkre lesz. Kehát fiai a szent kultusztárgyakat vitték a vállukon, ez volt a legnagyobb tisztesség, ezért semmi látványos eszközt nem kaptak ehhez (9). Aki eleve sokat kapott, látványosan sokat kapott, ne akarjon még többet: pedig, aki szép és okos, az még többet akar; ne akarjon! – Ugyanakkor az igazságos teherelosztás nemcsak a fent említett arányosításban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a fejedelmek ajándékai, amit odaáldoznak a hajlék számára, pontosan ugyanannyi, mindegyikük esetében, amit azzal is hangsúlyoz a szentíró, hogy az ismétlődés ellenére pontosan leírja mindegyik fejedelem ajándékát (12-83). Az egyének között van különbség, de a csoportok, közösségek, népek között nincs; egyenlően kell hordozni a terheket. Az ugyanannyi itt azt jelenti, hogy mindegyik törzs, „nép” pontosan annyit ad, nagysága, lehetősége arányában, amennyit a másik; azaz ugyanannyi legyen az erőfeszítés az áldozat megteremtéséért. - Ez a kép egy jövőbe kivetített vágy, amely áhítozik Isten országa tökéletesen igazságos kiteljesedése felé, és amely népe között már részben megtapasztalható, Krisztus visszajövetelével pedig konkrét valósággá lesz. Addig azonban ez még töredékes, mert aki „nagy” és „tehetséges” éppen az hoz a legkevesebb áldozatot. - Lesz ez még másképp is. Amikor az Úr szól, akkor azonban már az Isten országának megváltó és igaz, igazságos erői működnek a jelen hasadtságai között is (89).