előző nap
következő nap

„...őt tette mindenek felett való fővé az egyházban..." Ef 1,15–23

15 Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, 16 szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; 17 és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; 18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, 19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével 20 munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, 21 feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. 22 Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. 23 Ez az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.

„...őt tette mindenek felett való fővé az egyházban..." (22). Nincs olyan keresztyén ember, aki ennek az állításnak az abszolút igaz voltát kétségbe merné vonni. Szóban! De ezt az igazságot olvassák le rólunk, hívőkről a „kívülállók"? Pedig ez lenne a jó nekünk is és a minket „olvasóknak" is. Küzdjünk ezért mindennap a Szentlélek segítségül hívásával!

RÉ 398, MRÉ 389

„Egyszer a nép siránkozott az Úrnak…” (4Mózes 11,1-15) 4Mózes 11,1-15

(1) „Egyszer a nép siránkozott az Úrnak…” (4Mózes 11,1-15) Isten népe soha nem siránkozhat, függetlenül attól, hogy hogyan megy sora. Vigyázzunk a siránkozással, mert mindig gyarló szempontok alapján értékeljük életünk folyását. A siránkozásban elégedetlenség rejtőzik. Siránkozni nem lehet, de sírni igen, mert aki sír, az megszomorodott sok valós nyomorúságon, és valójában megváltás, Krisztus után kiált (Máté 5,4). A sírás mögött hit, a siránkozás mögött hitetlenség lapul. Éppen a mai Igében olvashatjuk a siránkozás ellenpéldáját. Amikor Mózes az Úrhoz kiáltott, akkor sírt és nem siránkozott. Mózes sírt a nép húst kívánó hitetlensége miatt, a nép hazug lelkülete miatt, amellyel mindent a közöttük élő „gyülevész” népre fogtak (4-6); Mózes sírt a saját erőtlensége és a nép összes terhe felett, amely őrá nehezedett (19-15). Az Úr megváltó segítséggel orvosolta Mózes jogos fájdalmait (16-17). Ugyanakkor a hitetlen siránkozás miatt megtépdeste Isten a siránkozó nép táborát, belekapott a tábor szélébe, hogy észre térjenek. Ekkor a nép Mózeshez, Mózes pedig az Úrhoz kiáltott (1-3). Kegyelmi állapot, ha az Úr belekap az életünkbe, hogy végre megtanuljunk siránkozás helyett hálát adni, vagy legalább igazán sírni.