előző nap
következő nap

„Emlékezzetek..." Ef 2,11–22

11 Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. 12 Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. 13 Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. 14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, 15 miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. 16 Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, 17 és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. 18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. 19 Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. 20 Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, 21 akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, 22 és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.

„Emlékezzetek..." (11). A szerző emlékezteti a pogánykeresztyéneket arra, hogy ők csak azért ismerhetik meg az igaz Istent és az üdvösséget, mert Jézus Krisztus áldozata (vére) által Isten Izráelnek adott ígérete rájuk nézve is érvényessé vált. Olvassuk mindennap a Bibliát, hogy csak arra emlékezzünk, amire szükséges, és ami boldoggá tesz!

RÉ 154, MRÉ 167

„…Mózes pedig igen alázatos volt…” (4Mózes 12) 4Mózes 12

(3) „…Mózes pedig igen alázatos volt…” (4Mózes 12)* Mózes tekintélyét kétségbe vonta Mirjám, Áron nővére (1-2). A kúsi asszonyra való hivatkozás tipikus (1), hiszen valakinek jó hírét nőügyekkel és pénzügyekkel lehet leginkább tönkre tenni, függetlenül attól, hogy abból valami is igaz, vagy sem; egyszerűen elég a témát elhinteni, az már elvégzi a többit magától. Itt a kúsi** asszony valójában nem egy titokzatos harmadik, hanem Mózes midjáni felesége, Cippóra (2Mózes 2,16-21). A kúsi származás említésében lenézés is rejtőzik, az idegen népből való származás, esetleg bőrszín miatt. Mirjám lenézi Mózest, felesége miatt, ezzel is tépázza tekintélyét. Mózes azonban alázatosabb volt mindenkinél, ezért nem háborodott fel, nem fenyegetőzött, nem magyarázkodott (Máté 11,20), hanem hitte, hogy az Úr majd harcol érte, ezért Ő nyugodt maradt (2Mózes 14,14). Mózes inkább imádkozott Mirjámért (13), akinek el kellett hordoznia bomlasztó tevékenységének poklos következményét, az ideig való kiközösítést (9-14), de a többiek megvárták, míg Mózes imádságára (Máté 5,44) meggyógyult „irigységéből”, addig nem indultak tovább (15). Való igaz, sokakhoz szólhat az Úr, de mindig küld az Úr olyanokat, akiknek meghatározott helyzetben kivételezett szerep jutott (6-8).

 

* Mózes tekintélye nem személyéből következett, hanem abból a szent ügyből, amit a közösségben, Isten rendelése szerint képviselt. Isten szent ügye, kijelentése, és Isten népének rendkívüli élethelyzete, a pusztai vándorlás idején; mind együtt igazolták azt a tényt, hogy szükség volt egy olyan emberi tekintélyre, aki az Isten ügyét hitelesen képviselte az adott helyzetben. Ez volt Mózes.

** Itt a kúsi kifejezés nem kusitát (etiópit) jelent, hanem egy a midjániakkal rokon, vagy társult nomád törzset.