előző nap
következő nap

„...őbenne van bátorságunk és szabad utunk..." Ef 3,1–13

1 Ezért vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. 2 Ha ugyan hallottatok arról, hogy Isten kegyelme milyen szolgálatot bízott rám a ti javatokra, 3 amikor kinyilatkoztatásával megismertette velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. 4 Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, 5 amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: 6 hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. 7 Ennek lettem szolgájává Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. 8 Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát, 9 és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; 10 és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége. 11 Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: 12 őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. 13 Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.

„...őbenne van bátorságunk és szabad utunk..." (12). Jézus Krisztus mindent megváltoztatott az Isten–ember kapcsolatban. Az áldozatok, a kiengesztelés és a bűnökért való elégtétel évezredeken keresztül kialakult bonyolult rendszere az idők teljességében leegyszerűsödött egyetlen emberre, akiben Isten maga jött el közénk. Pál fő üzenete a bátorság és az Isten trónusához vezető szabad út említésével: ne félj, Isten szeret, és vár téged!

RÉ 153, MRÉ 155

„Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét…” (4Mózes 13) 4Mózes 13

(1) „Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét…” (4Mózes 13) Isten betekintést enged abba, amit készített nekünk, úgy, mint ahogy a kémek (inkább követek) ízelítőt kaptak az Ígéret Földjének lehetőségeiből. Ezt a betekintést Igéjében adja nekünk az Úr, hogy bátorítson és bizonyítsa, szabad utunk van Őfelé, a Jézus Krisztusban (1-16). – Ez a betekintés minden lényeges kérdésre választ ad, hirdetve, hogy Isten országa konkrét valóság, termékeny földdel, városokkal, bőséges szőlőfürtökkel, gránátalmával és fügével. Isten országa a maradandó város öröme, bőség, megérkezés (17-24). – A követek azonban inkább megijesztik, ahelyett, hogy bátorítanák az otthon maradottakat: az ott lakók erősebbek náluk, óriások, félelmetesek, olyanok, mint a sáskák, és meg fogják emészteni Isten népét. Káléb csitítja ugyan ezt a riogató hangot, de hiába. Bizony nem mindegy, hogy a hitetlenségből fakadó félelem, vagy az Isten ígéreteire alapozó, hitből fakadó bizalom irányít bennünket. A félelem túlzásokba ejt, találgat, a törpéket is óriásoknak látja, miközben másokat is elcsüggeszt. Bíztatunk, vagy elcsüggesztünk másokat? Bíztató, vagy riogató egyház vagyunk?