előző nap következő nap

„...aki elkezdte bennetek a jó munkát..." Fil 1,1–17

1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: 2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5 mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. 8 Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével, 9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, 10 hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, 11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására. 12 Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, 13 mert ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, 14 úgyhogy többen azok közül, akik testvéreink az Úrban, fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. 15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik Krisztust: 16 ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, 17 azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban.

„...aki elkezdte bennetek a jó munkát..." (6). Pál apostol Krisztus foglyaként (13) ad hálát és könyörög. Tudja, hogy Jézus, aki elkezdte a vezetőkben és minden hívőben Isten jó munkáját (1), véghezviszi tervét és akaratát. Tudnunk kell azonban, hogy minden Isten szerinti szolgálatot támad a nem tiszta lelki indulat. A búza és a konkoly együtt nő. Isten majd az idők végén gyomlál. Mi kérhetjük, hogy szeretetével végezze el bennünk hitünk megerősítésének jó munkáját.

RÉ 152, MRÉ 160

„…perbe szálltak Izráel Fiai az Úrral…” (4Mózes 20,1-13) 4Mózes 20,1-13

(13) „…perbe szálltak Izráel Fiai az Úrral…” (4Mózes 20,1-13)* Mai igeszakaszunkban azt látjuk, hogy mi a bűn, amely „halálos”, mert elégedetlen, ellenséges és nem bírja a próbatételeket (2-6), mint itt a nép, a pusztában. Persze víz nélkül nincs az a „szent”, aki sokáig bírná. Éppen ez a bűn, valójában az ember nyomorúsága, amely egy határig bírja csak a nélkülözést, a kísértést, és előbb-utóbb megtörik teste is, lelke is. Még a vezetők sem különbek, még Mózes és Áron sem, mert Isten dicsőségével visszaélnek, és maguknak tulajdonítják a nép előtt mindazt, ami csakis Isten cselekedhet (10), nevezetesen, hogy vizet fakasszon a sziklából. Ők pedig hencegve kérdik a szomjazókat: fakasszunk vizet nektek a sziklából? Ezért ők sem mehetnek be az Ígéret Földjére (12). Nincs igaz ember egy sem (13). Krisztus mindenkiért jött, a választottak pedig rádöbbennek erre, és megragadják a mentőövet. Te is választott vagy, dobj másnak is mentőövet, hiszen te nem válogathatsz a süllyedő hajón.

 


* Mirjám meghalt (1), nem azért, mert Mózes és Áron ellen szólt egykor (4Mózes 12), hanem mert eljött elköltözésének ideje; mert a bűn zsoldja a halál, de a bűnnek nincs örökkévaló következménye, az Úrban.