előző nap
következő nap

„...Krisztust hirdetik, és én ennek örülök" Fil 1,18–30

18 De mit számít ez? Az a fontos, hogy bármilyen módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok, 19 mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. 20 Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. 21 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. 22 Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. 23 Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; 24 de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. 25 Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a hitben való növekedésetekre és örömötökre; 26 így még inkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok. 27 Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, 28 és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől. 29 Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, 30 és ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.

„...Krisztust hirdetik, és én ennek örülök" (18). Aki bizonyságot tesz Jézusról, annak el kell majd számolnia Isten előtt, hogy milyen indulattal tette azt. Pál fogolyként tudja: bármi történik vele hite megvallása miatt, közelebb kerül Jézushoz. Lehet, hogy testi élete megmarad a szenvedések közepette, de lehet, hogy meg kell halnia Jézusért. Neki az örök élet nyereség, mert életének tartalma a lényeges és nem a hossza. Ezért Pálnak a meghalás (21) nyereség. A mi életünknek csak hossza van, vagy Isten tölti meg tartalommal? Aki szenvedhet a hitéért, az kiváltságos helyzetben van (29).

RÉ 416, MRÉ 320

„Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért…” (4Mózes 20,14-29) 4Mózes 20,14-29

(14) „Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért…” (4Mózes 20,14-29) Az ember bízik abban, hogy ha olyan „testvéréhez” fordul segítségért,* aki ismeri gyötrelmeit (14-16), az a testvér bizonnyal segíteni fog neki. Izráel így fordult Edóm népéhez, akik Jákób és Ézsau ősatyák révén valóban testvérei voltak egymásnak.** Edóm segítség helyett hatalmas sereggel indult ellenük (20-21). Sokféle bizalmatlanság sorvaszt minket. Aki sokat szolgált és gyötrődött, azon gyakran nem segítünk, hanem még nagyobb erővel tesszük lehetetlenné.*** Ha tovább olvassuk a történetet, azt mondhatnánk: jaj, még az Isten is ilyen? Mi történt Áron főpappal? Az egyszer engedetlenné lett Áront (20,12) felvezették arra a hegyre, ahol betekinthetett az Ígéret Földjére, de aztán át kellett adnia a hivatalát fiának, ő pedig meghalt, nem mehetett be oda (22-29). Még Isten is legyőzhetetlen hatalmával fordul a szolgálatban is sokat gyötrődött, de eredendően gyenge, megtévedt embere ellen, és nem segít? Jézus Krisztusban egyértelműen megmutatta az Isten, hogy Ő nem ilyen. De engedetlenségünk következményeit hordoznunk kell; azoknak van evilági következménye, ám Jézus Krisztusban nincs örökkévaló következménye. Áron elvégezte küldetését. Ezért fia, Elezár veszi át szolgálatát, ő pedig betelve az élettel mehetett el innen.

 

* - indokolt, és a másiktól nagy áldozatokat sem igénylő segítségért.

** Izráel nem tudta az Ígéret Földjének déli területeit meghódítani, ezért most a Jordán keletei felére lépve, Edóm területén kért átvonulást. Ígérték, hogy az átvonulás közben semmihez sem nyúlnak, gyalogszerrel mennek, fegyvertelenül (17-19).

*** A gyengét halálra csipkedjük, mint tyúkok a sebesült társukat.