„Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus... nagyságáért" Fil 3,1–14
„Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus... nagyságáért" (8). Aki felismeri, hogy Isten nélkül élve lelkileg halott, mindent odaad annak, aki megmentette őt. Többé nem számít a származás, és az sem, hogy valaki férfi vagy nő. A hívő keresztyént Isten igaznak, Jézus kereszthalála által tisztára mosottnak látja (9)! Ezért élhetünk így: „...ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok... a cél felé..." (14).
RÉ 239, MRÉ 387
„…átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam…” (4Mózes 22) 4Mózes 22
(6) „…átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam…” (4Mózes 22) Erősebbnek tűnik valaki, hát mondjunk rá valami rosszat, a rosszindulatú szó majd elvégzi a maga ártó munkáját. Moáb népe, és annak királya, Bálák megijedt Izráel népétől, látva azt, ahogy a környező népeket Isten népe legyőzte (2). Pedig Izráel népe ki akarja kerülni Moáb országát (21,11-20), nem akarják őket bántani; és nem is biztos, hogy erősebbek ezek amazoknál, csak annak tűnnek. Ezek nem erősebbek, egyelőre áldottabbak. Elég, ha valaki fenyegetettnek érzi magát, mint Moáb népe, az már forrása lehet a gyűlöletnek, hacsak a fenyegetettben nincs kellő hit, amely képes kezelni minden alaptalan, és nem alaptalan fenyegetettséget. Bálák, Moáb királya arra kéri prófétáját, Bálámot, hogy átkozza meg Izráel népét, mert a kimondott szónak akkor is hatalma volt, akárcsak ma. A szavak elvégzik munkájukat, akár van igazságuk, akár hazugok azok.* De jó olvasni a folytatást, miszerint Isten nem engedi népét végérvényesen bántani!
* Akkor ezt varázslásnak gondolták, mágikus erőt tulajdonítva a beszédnek, ma egyszerűen csak tapasztalatból állítjuk ugyanezt (7).