előző nap
következő nap

„...mert Isten az, aki munkálja..." Fil 2,12–30

12 Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, 13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. 14 Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, 15 hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, 16 ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. 17 Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; 18 de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt! 19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam, mi van veletek. 20 Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; 21 mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval. 22 De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért. 23 Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. 24 De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek. 25 Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, 26 mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy beteg. 27 Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. 28 Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. 29 Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, 30 mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam.

„...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést..." (13). Amikor valakinek az élete már Istentől függő élet, akkor kapja vissza szabad akaratát, amit az édenkerti lázadásban Ádám elveszített. Az istenhívő ember szabad arra, hogy ne tegye azt, ami bűn, és szabad lesz arra, hogy vonakodás és zúgolódás nélkül tegye azt, ami Isten akarata (14).

RÉ 261, MRÉ 394

„Ekkor letelepedett Izráel az emóriak földjén…” (4Mózes 21,10-35) 4Mózes 21,10-35

(31) „Ekkor letelepedett Izráel az emóriak földjén…” (4Mózes 21,10-35) Kié a föld? Bárhol telepedünk le, tudnunk kell: az Úré a föld (Zsoltárok 24,1).* Amikor Isten népe, a környező népek legyőzésével birtokba vehette az Ígéret Földjét, alázattal tudniuk kellett, hogy a győzelem nem az övék, hanem, az Úr jár előttük. A föld is csak egy időre adatott nekik, azért, hogy „kiábrázolják” Isten országának készülődését, amely majd megjelenik ebben a világban, a Jézus Krisztusban, és teljessé lesz „odaát”. Ennek ellenére mi folyton birtokolni akarunk, többet és többet. Mindig az a kérdés, hogy ki diszponál dolgok, javak, történések felett; sokszor nem számít, hogy ez életekbe, népek pusztulásába kerül. Isten ennek ellenére, a bűntől rontott világ ellentmondásosságát felhasználta, hogy annak megváltását előkészítse. Szíhón és Óg legyőzése csak átmeneti, az igazi győzelem, a golgotai kereszten történt. Onnantól kezdve azonban bátrabban lehet elengedni dolgokat; ugyanakkor örvendező szívvel lehet elfogadni evilági javakat is; azokkal bátrabban lehet élni, nem visszaélni. Krisztusban lehet elengedni, de lehet örülni is annak, ami egy időre, Isten ajándékaként az enyém, és amit nem a másiktól vettem el, felebarátomat megnyomorítva, hanem valóban Isten kezéből kaptam.

 

* Itt, ebben a világban, még az Ígéret Földje is csak „ideiglenes” lakásunk, amely arra hivatott, hogy „kiábrázolja” azt az országot, amelyet Isten készített nekünk, „odaát”.