„...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek" Fil 4,10–23
Pál így vall: „...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek" (11). Enni, venni, lenni – ezt pedig társadalmunk hirdeti, s gyakran mi is ennek foglyai vagyunk. A sóvárgó szem és az irigy tekintet bennünket is elvakíthat. A féktelen vágyakozás pedig bűnbe sodorhat. Vigyázzunk! Az elégedettség nem testi vagy szellemi igénytelenséget jelent, hanem annak alázatos elfogadását, hogy életünket nem a vaksors és a végzet, de nem is hiányaink irányítják, hanem a mi mennyei Atyánk.
RÉ 373, MRÉ 252
„…haragra indult Istenért…” (4Mózes 25) 4Mózes 25
(13) „…haragra indult Istenért…” (4Mózes 25) Az Ige szerint lehet, sőt bizonyos helyzetekben kell is haragra indulni Istenért, az Ő ügyéért; de csakis akkor, ha ez a harag valóban nem az én emberi indulatomból fakad és még rejtetten sem az én érdekeimet szolgálja. - Ez a harag itt gyilkol, kiírtja a tisztátalan és idegen kultúrákkal, Istenekkel való keveredést. Ez a harag 24 ezer embert gyilkoltatott le, Isten nevében (6), az Úr ügye érdekében (6-9).* - Ez a harag gyilkol, de mégis véd; mert e harag nélkül az élő Isten ügye eltűnt volna a világból, és a környező vallások, kultúrák megemésztették volna azt.** - Isten végső célja nem a haragja, hanem az, hogy békeségének és szeretetének szövetségével ajándékozzon meg bennünket (12). Isten haragja a golgotai kereszten végérvényesen lecsendesült, Jézus Krisztus megváltó halálában elérte végső célját, az Ő szeretetének és békességének szövetségét. Aki Jézus Krisztusban hisz, az már Isten szeretetének valóságát élvezi; ha a hívő ember meg is tapasztalja, gyengeségei közepette, Isten intő haragját, az nem más, mint az Ő féltő szeretetének formája.
* Ez a harag ebben az esetben Moáb és Midján népeivel, kultuszával való keveredés lehetőségét irtotta ki. Fineás, Áron unokája megölte azt az Izráeli férfit, aki idegen, midjáni nővel hált a sátrában, hason döfte őt és ágyasát (6-9). Ez a harag megölte a tévedésért felelős vezetőket is; nyilvánosan felkötötték őket, fényes nappal (4). A felelős főemberek, vezetők halállal lakoltak a nép eltévelyedéséért, azért, hogy nem intették és fékezték őket időben. A haragnak még nincs vége, hiszen minden törzs bírájának kiadták azt a parancsot, hogy gyilkoltassák le a maguk emberei közül azokat, akik idegen istenekkel és népekkel vállaltak közösséget, így saját hitükben elbuktak (5).
** Az tény, hogy Isten népe sokféle kísértésnek volt kitéve, a környező népek színes, érdekes, szemnek, szájnak, testnek kívánatos szokásait, istentiszteletét látva; sokszor elbuktak ezekben a kísértésekben. Csak erős hittel lehet közösséget vállalni azzal az emberrel, közösséggel, szokásrendszerrel, kultúrával, vallással, aki-ami a kísértést jelenti. Hiszen csak az erős hit képes meghallgatni a másikat; csak az erős hit képes, ha kell, ellent állni; csak az erős hit képes e találkozás során a saját hitében még tovább erősödni, és így minden szándék nélkül is hatni a másikra. Isten népének még nem volt ilyen erős hite; ezért volt szükséges ez a harag, amely életben tartotta Isten ügyének tiszta levegőjét egy buja, fülledt, levegőtlen őserdőben.
- Isten haragja tehát jogos, felindulásának megfelelően bánik velünk, véd bennünket, még halálunk árán is; de a végső cél nem az Ő haragja, hanem az, hogy elfordítsa haragját rólunk, erős és élő hittel ajándékozzon meg bennünket, amely tisztán megőrzi magát a világban, úgy, hogy nem különül el a világtól, hanem hat a világra, az Úr ismeretével.