"hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről" Filem 1–7
A Filemonhoz írt levél korántsem tekinthető pusztán magánjellegű írásnak, hanem a Kolosséban lakó bajtárs házában lévő gyülekezetnek (2) is szól. Mégpedig a közösségbe visszatérés és befogadás nehéz útját írja le. Sok drogból, alkoholból, börtönből szabadult ember panaszkodik arról, hogy számára sehol sincsen hely, mert kinézzük őket. Hogyan fogadjuk vissza azokat a tékozlókat, akik megsértettek, megbántottak, megkárosítottak bennünket? Gyülekezeteinknek ebben a tekintetben is számot kell adniuk magatartásukról.
RÉ 134, MRÉ 134
„Nem is maradt közülük senki, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.” (4Mózes 26) 4Mózes 26
(65) „Nem is maradt közülük senki, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.” (4Mózes 26) A Moáb pusztáján ismét népszámlálást tartottak, mint korábban, a Sínai pusztában. Most ott álltak az Ígéret Földje határán. Ennek a népszámlálásnak nemcsak az volt a célja, hogy újból számba vegye Isten népét, hanem az is, hogy megállapítsa Isten ígéretének beteljesedését, miszerint a lázadó nemzedék közül senki sem mehetett be az Ígéret földjére (65). Isten nemcsak a jóval kapcsolatos ígéretét, hanem a rosszal kapcsolatos figyelmeztetését is beteljesíti. A Moáb pusztáján megszámlált nép között nem volt már senki a Mózes és Áron pap által besorozottak közül (64). Isten Igéje azonban kiemeli, hogy Káléb és Józsué bemehettek az Ígéret Földjére, hiszen ők az Istennel perlekedő sokaság ellenére is megmaradtak a hitben. Meg lehet állni a legnehezebb időkben is, persze nem a magunk erejéből, hanem csakis Isten segítségével.