„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához..." Zsid 4,12–16
Egy nagy király trónusához járulva két dolog elmaradhatatlan. Egyrészt nagy alázat kell, amivel elismerem a másik nagyságát és fölségét, másrészt az a bizalom, hogy a közeledésemet a másik nem fogja félreérteni, hanem bátran mehetek hozzá. Nekünk ilyen Urunk és Királyunk van. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához..." (16).
RÉ 264, MRÉ 348
„…jut nektek örökségül, a következő határok szerint…” (4Mózes 34) 4Mózes 34
(2) „…jut nektek örökségül, a következő határok szerint…” (4Mózes 34) Isten pontosan körülírja az ÍGÉRET FÖLDJE HATÁRAIT (1-12), és azokat a vezetőket (16-29), akik a törzseknek sorvetéssel jutott területeket érvényesítik (13-14). Az Ígéret Földjének is vannak határai, vezetői, bevett rendje, sőt, azért kapjuk a mennyei hazát, amelynek előíze az Ígéret Földje, hogy ott maradéktalanul érvényesüljön Isten akarata, és az Ő tökéletes rendje, áldott határok között. Ez a rend azonban odaát már nem teher lesz, hanem öröm és beteljesülés. Itt az ember állandóan a „határtalanra” vágyik, teljesítményben, álmokban, ezt sugallja reklámokban és slágerekben, de valójában nem is tudja, mi az a „határtalan”, és mennyi értelmetlen áldozattal jár ez a meghatározhatatlan „semmi”. Kell „többé” lenni, de az Ígéret Földje ott kezdődik, ahol tudjuk a határokat!