"a nagyobb áldja meg a kisebbet" Zsid 7,1–10
Az adakozás hitvallás, amelyben hitbeli viszonyulásunkat fejezzük ki (4). Az adakozás ezért az istenkövető ember természetes magatartása (5). Sokkal többet jelent, mint a gyülekezet fenntartása. Ezért jel: az érett hitbeli elkötelezettség jele. Ez persze azt is jelenti, hogy nem végezheti mindenki. Vajon visszatükröződik-e hálaáldozatunkban az önmagunkról alkotott képünk (7)?
RÉ 92, MRÉ 92
„Igaz az Úr, kősziklám, akiben nincs álnokság…” (Zsoltárok 92) Zsoltárok 92
(16) „Igaz az Úr, kősziklám, akiben nincs álnokság…” (Zsoltárok 92) Hálát adunk az Úrnak, mert világot teremtett, és alkotásainak örvendezhetünk. Mindig azt lássuk meg, amink van, és ne azt, amink nincs; valójában gazdagok vagyunk (2-5). - Adjunk hálát azért is, hogy Isten nem hagyta magára ezt a világot; akkor sem, amikor az kipördült szellemi-lelki tengelyéből, mint egy elszabadult pörgettyű, amikor kiesik a gyerek kezéből, és ide-oda csapódik a szobában. Isten lehajolt érte, felvette, helyre állította: vagyis Isten kezében vagyunk továbbra is, aki érvényesíti igaz rendjét ebben a világban, és nem engedi, hogy az emberi gonoszság egy határon túl romboljon (6-12). Egykor győzni fog az Úr életet szolgáló, igaz, igazságos, szeretettel teli rendje (13-16). - Jó ezt tudni, mert rengeteg az ostoba, gonosz ember (7).