előző nap
következő nap

"...nem pedig ember" Zsid 8,1–5

1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. 3 Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetett, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4 Ha tehát a földön volna, nem is lehetne pap, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. 5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked."

Korunk egyik legnagyobb kérdése, hogy mi az árnyék és mi a valóság (5). Vajon amit mi hiszünk Istenről, az árnyék vagy valóság?! Milyen nagy kísértés, amikor az ember saját törvény(szerűség)ein keresztül akar eljutni az élő Isten mennyei dicsőségéig (4). A véges embernek, aki képtelen befogadni a végtelen Istent, meg kell hajolni teremtő Ura előtt, és meg kell elégednie az ő kijelentésével (1). Így vigyük mi is az áldozatunkat hozzá (3). 

RÉ 94, MRÉ 94

„Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre…” (Zsoltárok 94) Zsoltárok 94

(12) „Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre…” (Zsoltárok 94) - 1. Kik azok a bűnösök, akiknek megfenyítéséről szól a zsoltár? Azokról van szó, akik Isten népe közül valók, és mégis istentelenül élnek (8). - 2. Ez az istentelenség elsősorban a gőgben mutatkozik meg, hiszen minden gonoszság az alázat hiányából fakad (2-7). Tartsunk önvizsgálatot, hányszor hangoskodunk, kérkedünk, beszélünk kihívóan, vígadunk felelőtlenül, ha jól megy dolgunk (3-4); nem törődünk az Úrtól kapott örökségünkkel és a rászorulókkal (5-6), nem számolunk igazán Istennel, még ha emlegetjük is a nevét (7-9). - 3. Az Úr kegyelme az, ha Ő megfenyíti gőgös-hívő életünket. Amikor Ő megjelenik ragyogva, megfizet gőgös tetteinkért (1-2): nem a másik gőgjéért, hanem a mi hívően magabiztos érzéketlenségünkért. – 4. De mindezt azért teszi, hogy megtanítson törvényére, rendjére, az életre, amely Isten dicsőségét, és szeretetben a másik javát is szolgálja, ám éppen ebben adatik az ember saját boldogsága is (12). Ő nem taszítja el népét, csak megfenyíti (14). – 5. A mai zsoltár szerint az Úr tudja, milyen hiábavaló az emberi élet (11) az Isten örök rendje nélkül, vagyis Isten áldó jelenléte nélkül; és milyen hiábavaló a hívő élet önhittsége, ridegsége, befogadó szeretet nélkül.*

 

* Egy prédikációban szíven ütött néhány mondat, miszerint Isten Igéje sokszor csak a „törvény” felől nézi az emberi életet, ez pedig csak egy szűk szelete az életnek. A mai zsoltár szerint azonban az Úr tudja, milyen hiábavaló az emberi élet (11) az Isten örök rendje nélkül, vagyis Isten áldó jelenléte nélkül. Akit az Isten bűneitől megváltott, megfenyített, de megoltalmazott (22), az többé nem lehet olyan, mint akik a törvényesség látszatát keltik, vagy bármiféle hazug látszatot.