előző nap következő nap

„...az ő akarata szentelt meg minket..." Zsid 10,1–18

1 Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. 2 Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. 3 De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. 5 Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem; 6 égő- és bűnért való áldozatban nem telik kedved. 7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem." 8 Előbb azt mondta: „Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem kívánsz, nem is kedvelsz" (ezeket a törvény szerint mutatják be), 9 de azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat." Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: 10 Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. 11 Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. 12 Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, 13 és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. 14 Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15 De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja: 16 „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, 17 bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg." 18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.

„...az ő akarata szentelt meg minket..." (10). Minden Istentől indul ki: ő határozta el, hogy Jézusban megvált bennünket, ő hív el bennünket a vele való közösségre, ő szentel meg és tesz bennünket a maga tulajdonává. Ezzel azonban nem merül ki Krisztus váltságműve, hiszen feltámadása által megajándékoz bennünket egy új élettel, melyben már nem emberek, hanem Isten akarata szerint élhetünk.

RÉ 98, MRÉ 98

„Szabadulást szerzett jobbja…” (Zsoltárok 98) Zsoltárok 98

(1) „Szabadulást szerzett jobbja…” (Zsoltárok 98) AZ ÚR ISTEN LEGFŐBB JELLEMZŐJE az, hogy Ő szabadító Isten (1). Megváltó Istenünk van. Jézus Krisztusban Isten elsősorban ezt mondta el magáról. A legfontosabb, amit elmondhatunk Istenről, és amit mindenkor tudnunk kell Őróla, magunkra nézve és másokra nézve is, hogy Isten nemcsak nekem, hanem másoknak is szabadulást ajándékozott: bűnből, betegségből, halálból (2-3). Ezért magasztaljuk Őt, énekekkel, hangszerekkel, szertartásokkal, istentisztelettel, főként pedig egész életünkkel, akárcsak a hegyek, a tengerek és „seregeik”, akik puszta létükkel is az Urat dicsérik. Fordítva is igaz: énekelhetünk mi új éneket az Úrnak, hárfával, tapsolva, átszellemülten, örvendezve, ha hétköznapjainkban úgy viselkedünk egymással, hogy még az állatvilágban is kiszámíthatóbb a rend. Sajnos, mi szerepeink, szentségünk, Isten-dicséretünk mögé rejtőzve is hadakozunk a másik ellenében (4-8). Éppen ezért, Isten szabadítására van szükségünk, megváltásra szorulunk.*

 


* Nemcsak azért van szükségünk megváltásra, mert az Úr eljön, és ránk pirít igazságos ítéletével, hanem azért is, mert hiányzik az életünkből az Isten igazsága, vita nélküli, boldog, szabad, szeretettel teli rendje; ez a hiány pedig nyomorúságos állapot. Hiába akarja az ember az életet, valójában csak „szűkölködik”, dúsgazdagon és szegényen is (9). Mennyi élettörténet igazolja ezt. Jöjj megváltó Urunk!