"Hit által engedelmeskedett Ábrahám..." Zsid 11,8–22
Ábrahám hűnek tartotta Istent, aki ígéretet tett neki (11). Nem mindegy, miként gondolkozunk Istenről. Az egytalentumos szolgának nem valós ismerete, hanem torz képzetei voltak uráról, így nem is volt képes megfelelően viszonyulni hozzá (Mt 25,24–25). Nekünk milyen az Istenről alkotott képünk? Félelmetes személynek, rettegett úrnak tartjuk, vagy már szerető mennyei Atyánkként ismerjük őt?
RÉ 254, MRÉ 364
„Ügyelni akarok a tökéletes útra…” (Zsoltárok 101) Zsoltárok 101
(2) „Ügyelni akarok a tökéletes útra…” (Zsoltárok 101) RENDBEN LEGYENEK A DOLGOK! Egy neves állami vezető mondta, amikor keménykezűségét megelégelték az újítók: „reform igen, káosz nem”; hamarosan azonban lemondott, lett is elviselhetetlen káosz.* Eredetileg a király koronázási éneke volt ez a zsoltár. A király elfogadta Isten törvényét, és megfogadta, hogy felségterületén ügyel arra, hogy Isten életet szolgáló kijelentése szerint történjen minden (2). A király ígérte: nem engedi, hogy a gonosz és csalárd szív irányítsa az ország életét (4), nem tűr meg semmi haszontalanságot és széthúzást (3), titkos rágalmazást, nagyot akaró kevélységet (5), álnokságot, hazugságot (7). Ezért a király minden reggel megvizsgálja magát és országát, vagyis az Isten színe elé áll, hogy az Úr áldott rendjét képviselhesse mindenkor, és soha ne önmagát; mert csak így van joga elnémítani a gonosztevőket (8); és csak így van lehetősége támogatni a hűségeseket (6); ugyanis amíg az ember magát képviseli, addig a gonoszok és a hűségesek meghatározása igen veszélyes és részrehajló lehet.**
* Igenis, kell, aki az élre áll, és még inkább kell, hogy az Úr gyermeke legyen az élen.
** - Emeljük ezek után ezt a zsoltárt a teológia szent magasságába. Az tudja Isten rendjét (törvényét) komolyan venni, és soha nem önmagát képviselni, aki részesült Isten megváltó, krisztusi szeretetében. Az evangélium körbeveszi a törvényt, mint ahogy a frigyláda a Tízparancsolatot. Az ilyen ember, közösség, vezető képes ügyelni (ügyelni akarni) az Úr tökéletes útjára, naponta elkérve Isten segítségét ehhez az úthoz: „Mikor jössz hozzám?” (2).