előző nap következő nap

"Hit által engedelmeskedett Ábrahám..." Zsid 11,8–22

8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9 Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10 Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11 Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. 12 Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. 13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. 17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18 akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni." 19 Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. 20 Hit által áldotta meg Izsák is a jövőre nézve Jákóbot és Ézsaut. 21 Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. 22 Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett temetése felől.

Ábrahám hűnek tartotta Istent, aki ígéretet tett neki (11). Nem mindegy, miként gondolkozunk Istenről. Az egytalentumos szolgának nem valós ismerete, hanem torz képzetei voltak uráról, így nem is volt képes megfelelően viszonyulni hozzá (Mt 25,24–25). Nekünk milyen az Istenről alkotott képünk? Félelmetes személynek, rettegett úrnak tartjuk, vagy már szerető mennyei Atyánkként ismerjük őt?

RÉ 254, MRÉ 364

„Ügyelni akarok a tökéletes útra…” (Zsoltárok 101) Zsoltárok 101

(2) „Ügyelni akarok a tökéletes útra…” (Zsoltárok 101) RENDBEN LEGYENEK A DOLGOK! Egy neves állami vezető mondta, amikor keménykezűségét megelégelték az újítók: „reform igen, káosz nem”; hamarosan azonban lemondott, lett is elviselhetetlen káosz.* Eredetileg a király koronázási éneke volt ez a zsoltár. A király elfogadta Isten törvényét, és megfogadta, hogy felségterületén ügyel arra, hogy Isten életet szolgáló kijelentése szerint történjen minden (2). A király ígérte: nem engedi, hogy a gonosz és csalárd szív irányítsa az ország életét (4), nem tűr meg semmi haszontalanságot és széthúzást (3), titkos rágalmazást, nagyot akaró kevélységet (5), álnokságot, hazugságot (7). Ezért a király minden reggel megvizsgálja magát és országát, vagyis az Isten színe elé áll, hogy az Úr áldott rendjét képviselhesse mindenkor, és soha ne önmagát; mert csak így van joga elnémítani a gonosztevőket (8); és csak így van lehetősége támogatni a hűségeseket (6); ugyanis amíg az ember magát képviseli, addig a gonoszok és a hűségesek meghatározása igen veszélyes és részrehajló lehet.**

 


* Igenis, kell, aki az élre áll, és még inkább kell, hogy az Úr gyermeke legyen az élen.

** - Emeljük ezek után ezt a zsoltárt a teológia szent magasságába. Az tudja Isten rendjét (törvényét) komolyan venni, és soha nem önmagát képviselni, aki részesült Isten megváltó, krisztusi szeretetében. Az evangélium körbeveszi a törvényt, mint ahogy a frigyláda a Tízparancsolatot. Az ilyen ember, közösség, vezető képes ügyelni (ügyelni akarni) az Úr tökéletes útjára, naponta elkérve Isten segítségét ehhez az úthoz: „Mikor jössz hozzám?” (2).