előző nap
következő nap

"hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek..." Zsid 11,23–40

23 Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24 Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. 25 Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, 26 mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. 27 Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent. 28 Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. 29 Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. 30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. 31 Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta. 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36 Ismét mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37 Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, 38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. 39 És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, 40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.

Aki ismeri Istent, és bízik benne, hívő ember. A hit számára olyan összeköttetés, életközösség, melyen keresztül nem önmagára, hanem mindenben Istenre hagyatkozhat. Így válik képessé arra, hogy ne a láthatókon tájékozódjon, ne féljen a világ uraitól, vállalni tudja a nehézségeket. A maga életében érvényesítse, és a környezetében felvállalja Isten akaratát. Hit által mi is ilyen életet élhetünk!

RÉ 114, MRÉ 114

„Szorult helyzetben vagyok…” (Zsoltárok 102) Zsoltárok 102

(3) „Szorult helyzetben vagyok…” (Zsoltárok 102) (3) A NYOMORÚSÁGRÓL. - Egyéni panaszének (2-12, 24-27) és közösség himnusz (13-23) összefonódása ez a zsoltár. A zsoltáros szorult helyzetben van, amit részletesen kifejt. Szenved az elmúlás miatt, testi és lelki kínjai miatt, a beteg ember magánya miatt, akit abban a korban tisztátalannak tartottak, mint a pelikánt és a baglyot, gyötrődik ellenségeinek beteljesedett átka miatt, leginkább pedig amiatt, hogy Isten felemelte, de elvetette őt (2-12). Az ember egyedül van, reménytelenül, amíg bajai felett kiáltozik, noha jogos minden fájdalmas kiáltás, és nem tilos, ugyanakkor, ha nem az Isten színe előtt történik ez a panasz, akkor valóban csak hangos kiáltás marad, még ha Isten nevét említi is a szenvedő, de úgy, mint őt elvető Istent.* De jó tudni, hogy Isten Jézus Krisztusban nem vetett el, sőt lehajolt érettünk, nyomorúságunkban.

 

* A nyomorúságban Isten adja a reménységet. Ez a panasz folytatódik a 24-27. versekben, ahol a zsoltár írója nem akar elmenni ebből a világból élete delén, de aztán megvigasztalja Isten örökkévaló szeretete, amely fiainak majd reménységet ad. De jó tudni, hogy Jézus Krisztusban nemcsak a fiaink, hanem mi is megszabadultunk. Isten nem vetett el nyomorúságunkban, sőt lehajolt érettünk. - A nyomorúságból való szabadulás szolgálatra hív. Az egyéni panaszének közé ékelődik a közösségi himnusz (13-23), amely az eljövendő szabadulást hirdeti meg, amikor Isten megerősíti népét, felépíti templomát, és jönnek mindenhonnan más népek is, hogy e megáldott nép Istenét megismerjék. Isten valóban aláhajolt népéért, Jézus Krisztusban pedig mindenkiért. A nyomorúságból megszabadult ember és nép csakis ezt hirdetheti és élheti mindenki felé, az irgalom evangéliumát.