„Imádkozzatok értünk!" Zsid 13,18–25
„Imádkozzatok értünk!" (18). Nem a gyengeség jele a kérés, hanem azt fejezi ki, hogy a levél írója tudja, mire van szüksége. Nekünk is szabad és lehet kérni, hogy imádkozzanak értünk. Kéréseink elárulnak bennünket. Kiderül, hogy mit tartunk elengedhetetlenül fontosnak az életünkben, ami nélkül nem élhetünk. Egy híres keresztyén ember vallomása: „Számomra az imádság a szív lángolása, egyszerű pillantás a mennybe, a hála és szeretet kiáltása, megpróbáltatásokban és örömben egyaránt."
RÉ 346, MRÉ 214
„…örökké tart szeretete…” (Zsoltárok 106,1-23) Zsoltárok 106,1-23
(1) „…örökké tart szeretete…” (Zsoltárok 106,1-23) Isten Igéje nem egy „ideális” népet állít elénk, akik mintha kiérdemelték volna, hogy az Úr így bánt velük, és ellenségeiket legyőzve megszabadította őket. Az Ige azt hangsúlyozza, hogy Isten dicséretre méltó, mert örökké tart szeretete; akkor sem szűnik meg ez az örök, rólunk üdvösségesen döntött szeretet, ha mi hűtlenül elhagytuk az Urat. Ennek igazolásaként hosszan felsorolja a zsoltár Isten népének mindenféle engedetlenségét (7-23). Hűtlen a nép, és hűséges az Isten. Ennek jele, hogy minden mélységben irgalmasan bánt velük (4). Csak leborulhatunk ez előtt az örökkévaló szeretet előtt, amely Jézus Krisztus keresztjénél, és üres sírjánál konkrét és egyértelmű lett a világ számára. Ez a szeretet Isten igaz voltából fakad (3). Ez a szeretet arra hív, hogy leborulva dicsérjük az Urat (1-2), bánjuk meg vétkeinket (6), ne legyünk többé engedetlenek, járjunk az Úr útján (3), és megtapasztaljuk a választottak jólétét (5).