előző nap
következő nap

„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről" Zsid 13,7–17

7 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. 8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. 10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. 11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét elégetik a táboron kívül. 12 Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által. 13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. 14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. 15 Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. 16 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten. 17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.

„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket" (7). A gyülekezetnek emlékeznie kell az elköltözött vezetőire és tanítóira, „akik tanításukat tulajdon vérükkel is megpecsételték" (Kálvin). Hitben való hűségük, kitartásuk, igehirdetésük példaként áll a gyülekezet előtt. Sokan életüket adták hitükért!

RÉ 230, MRÉ 213

„Őket pedig kihozta…” (Zsoltárok 105,26-45) Zsoltárok 105,26-45

(37) „Őket pedig kihozta…” (Zsoltárok 105,26-45) Minden nézőpont kérdése – mondjuk gyakran. Ennek igazsága azonnal kiderül, amint ugyanazt az eseményt képesek vagyunk egymásnak ellentétes szempontokból vizsgálni, magyarázni.* Izráel történetéről is sok nézőpontunk lehet. Itt most az Isten nézőpontját olvassuk, népéről. Ábrahám, Izsák, Jákób, József, Mózes Isten eszközei voltak abban, hogy az Úr csodás tettekkel vezesse népét.** Összegezve: az ellenség elpusztult, „őket pedig kihozta” az Úr (37), mert beteljesítette ígéretét. Isten nézőpontja ez. De aztán ennek a nézőpontnak „tágult” az optikája, Jézus Krisztusban; illetve számunkra lett élesebb az Isten látószöge: hiszen az Úr mindenkire szabadító irgalommal tekint, mert neki minden nemzet között van népe. Ezért aki Krisztusban hisz, az soha nem csak a saját nézőpontjából tekint a világra, hanem mindig a másikéból is, és éppen így lesz krisztusivá. Csak ebbe a szemléletbe fér bele, még az ellenség szeretete is. Éppen ez a szemlélet az, amire éles helyzetben, a saját erőnkből képtelenek vagyunk, és látszólag szabad teret kap a gonosz, de csak látszólag, hiszen a megváltó*** Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére (Filippi 2,11).

 

* Tanulságos a nagy emberek emlékiratait olvasni, amelyben ugyanarról a történelmi eseményről akár homlokegyenest ellenkező értelmezést olvashatunk, azoktól, akik az adott eseményt átélték, megharcolták.

** A mai igeszakaszban, Mózes említésével három szempontot olvasunk: az egyiptomiak legyőzését, tíz csapással (24-36), Isten népének szabadulását Egyiptomból (37-41), majd ennek magyarázatát, teológiai megokolását, azért így történt, mert megígérte szabadulásukat az Úr.

*** - és nemcsak az üdvösségre, hanem erre a szemléletre is megváltó Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.