előző nap
következő nap

„...Isten gyermekei vagyunk" 1Jn 3,1–12

1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3 Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. 4 Aki bűnt cselekszik, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés. 5 Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. * 6 Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látja és nem ismeri őt. 7 Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. 8 Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja. 9 Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. 10 Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. 11 Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást, 12 nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.

„...most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk... amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá..." (2). Jézus mai tanítványai is Isten gyermekei. Ez a valóság most még el van rejtve az egyházban és a hívő ember életében is. Hit által azonban mégis meg kell valósulnia. „Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta" (3). Éljünk Isten gyermekeiként már most! 

RÉ 469, MRÉ 447

„Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember…” (Prédikátor 3,9-22) Prédikátor 3,9-22

(22) „Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember…” (Prédikátor 3,9-22) ÖRÜLJÜNK? Isten elrejtőzködő, kikutathatatlan, mind személyében, mind tetteiben. A Prédikátor kérdései is erre utalnak: az ember hiába fáradozik abban, hogy Istent megismerje, és kikutassa, Isten mit miért tesz (16-22). A Prédikátor ugyanakkor vallja, hogy Isten szuverén Úr, aki mindent bölcsen cselekszik, akkor is, ha az ember ezt nem képes felismerni (8,17). A Prédikátor vallja, hogy bár számtalan érthetetlen esemény történhet velünk, és látszólag a gonosz sokszor diadalmaskodik, mégis minden a szuverén Isten kezében van. Mindabban, ami a hívő ember számára adott, abban ott van Isten jósága, még a rosszban is. Éppen ezért alázattal, de hívő bizalommal járhatjuk életutunkat. Bármi érhet, de ez a „bármi” Isten ajándéka, ezért jó. A kifürkészhetetlen világ Isten kezében van. Ezért minden rendben! Tehát mindenkor örülhetünk (Filippi 4,4), minden élethelyzetben megtalálhatjuk azt, ami örömöt okoz. A hit látható jele, hogy az ember tud örülni annak, ami jutott neki, bízva abban, hogy az Úr nem terheli övéit erő felett (22).