(6) „…nem tud gyönyörködni a jóban…” (Prédikátor 6) Mit ér a gazdagság, a tekintély; ha birtokosa nem tudja élvezni azokat (2). Akinek sok vagyona van, sok gondja és terhe is van, mert éppen a vagyon és a tekintély megtartása, gyarapítása, azaz kezelése annyi időt és energiát vesz igénybe, hogy nem teszi lehetővé azok élvezetét. De menjünk ennél mélyebbre. Az ember meghal, a gazdag és a tekintélyes is meghal, mi lesz vagyonával, elismertségével? A halál ténye már önmagában elég ahhoz (12), hogy az ember egy idő után ne tudjon gyönyörködni a jóban (6), elveszítse az öröm képességét, mert itt fáj, ott fáj, a test is, a lélek is. Gyermekkoromban úgy csodáltam a balatoni villákat; milyen boldog lehet, aki ilyen szép helyen lakhat; ma már tudom, nem így van. Az öröm ajándéka nem vagyonhoz, tekintélyhez kötött; nem „palotákban” boldog az ember, hanem az Úrban (Filippi 4,4). Az Úrban élő ember nem vágyik elérhetetlen után (9),* de tud élni azzal, ami adatott neki, miközben tudja a határokat is. Az ilyen ember tudja, hogy élete nem hiábavaló, de napjai itt a földön meg vannak számlálva (12), ezért a jelenben él, de hiszi, hogy az Úr kezében van a jövő. A hívő ember azonban erről a jövőről sem fecseg összevissza, mint ahogy a történéseket sem akarja okoskodva magyarázni,** mert egyedül az Úr az, aki minden tudás birtokában van, hiszen Ő az, aki minden lényegeset előre meghatározott (10-12),*** nekünk pedig Jézus Krisztusban a legfőbb választ és megoldást kijelentette. Ezért a krisztusi ember tud gyönyörködni, örülni, mindenben felfedezni Isten ajándékát.

* „Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek.”

** „Ezért nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll.”

*** „Régtől fogva megvan a neve annak, ami létezik, és tudott dolog a sorsa.”