„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot..." 1Jn 5,1–12
„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot..." (4). A világ ebben az esetben a földi életben tapasztalt ellenséges erők összességét jelenti, amely testet-lelket felemészt. Vergődő emberi életek keresnek kiutat, és közben boldogtalanságra kárhoztatott képmutatók hirdetik győzelmüket. Istentől indul az az élet, amely elég erős felvenni a harcot a bennünket elárasztó boldogtalansággal és bűnnel. Vajon Isten a kiindulópontja az életemnek, hogy ez a győzelem zálogát hordozó hit naponként erőt adjon?
RÉ 368, MRÉ 248
„…oltalom a bölcsesség…” (Prédikátor 7) Prédikátor 7
(12) „…oltalom a bölcsesség…” (Prédikátor 7) Oltalom az Úrtól kapott bölcsesség. Milyen a bölcs ember? - A bölcs ember szomorú szívű, de nem megkeseredett (1-7). Az Úrtól való szomorúság jobbá teszi az embert (3), a gondtalanság pedig gőgőssé, érzéketlenné és léhává (6). Jogos szomorúságunk a halál tényéből fakad, de ez nem csüggedés, hanem reménnyel teli megszomorodás. - A bölcs ember élénk, életet szerető ember, de nem indulatos (8-14). A bölcs ember tudja, hogy min lehet változtatni, és mi az, ami nincs a hatalmában (13-14). Jobb türelmesen, bosszankodás nélkül élni, a jelent megbecsülve, nem a múltakon nosztalgiázva (8-10). - A bölcs ember nem bölcselkedik fölöslegesen (15-18), belegondol a dolgokba, de nem rágódik rajtuk felettébb (16); egyszerre van az eseményekben, és mégis az események fölött. Oltalom ez a tudás, amely mer kérdezni, de nem akar mindent megérteni, tud bízni az Úrban, hiszen az istenfélő minden bajból kikerül (18), egyszer pedig majd minden kiderül. Aki túl sokat rágódik, hamar belehal (16), és miért pusztulnál bele a felesleges elmélkedésbe? A végső dolgok úgyis az Úrnál vannak (23-25), a legfontosabbakat pedig kijelentette nekünk. - A bölcs tudja, hogy semmi és senki sem makulátlan, ezért igyekszik mindent jobban tenni, mint korábban, de megbocsátja mások hibáit, miközben nem hallja meg, ha átkozzák (19-22). Ez azt jelenti, hogy meghallja a kritikát, változtat, amin tud, de nem a szóbeszéd és a kritika uralkodik az életén és a hangulatán.* - A bölcs ember vigyáz az asszonyokkal (26-29), illetve óvatos a férfi és nő kapcsolatában. Nem véletlen, hogy ezt kiemeli az Ige, hiszen sok „bölcs” bukott meg már ezen a területen. - Urunk, könyörülj, add nekünk a Te bölcsességedet, Krisztust, benne oltalmadat, hogy megtapasztaljuk, oltalom a bölcsesség. Formálj bennünket ilyenekké, és bocsásd meg kudarcainkat.
* Pál azt hangsúlyozta a Korinthusiaknak, hogy a legkevésbé érdekli, hogy a korinthusiak mit mondanak róla (1Korinthus 4,3). Nem azt írja, hogy a legkevésbé sem érdekli a korinthusiak véleménye, hanem azt, hogy a legkevésbé érdekli ez a vélemény, vagyis meghallja, átgondolja ezt, de nem engedi, hogy mások véleménye ráüljön életére, szolgálatára, elhívására.