"Őhozzá szólt az Úr igéje..." Jer 1
1 Jeremiásnak, Hilkijjá fiának a beszédei, aki a Benjámin földjén, Anátótban lakó papok közül való volt. 2 Őhozzá szólt az Úr igéje Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében, uralkodása tizenharmadik évében, 3 továbbá Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében, egészen Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának a tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban történt. 4 Így szólt hozzám az Úr igéje: 5 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. 6 De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok! 7 Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! 8 Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr. 9 Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet! 10 Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj! 11 Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok. 12 Az Úr pedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem. 13 Másodszor is szólt hozzám az Úr igéje: Mit látsz? Így feleltem: Gőzölgő üstöt látok, amely észak felől megdőlt. 14 Ekkor így szólt az Úr: Észak felől tör a veszedelem az ország minden lakójára. 15 Mert idehívom az északi országok minden nemzetségét – így szól az Úr. Eljönnek, és fölállítja trónját mindegyik Jeruzsálem kapuival szemben, a várfalak körül mindenütt, és Júda összes városával szemben. 16 Ítéletet mondok fölöttük minden gonoszságuk miatt, mert elhagytak engem, más isteneknek tömjéneztek, és kezük csinálmányai előtt borultak le. 17 Övezd fel derekadat és indulj, hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne rettenj meg tőlük, különben én rettentelek meg téged általuk! 18 Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. 19 Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek – így szól az Úr –, és majd megmentelek!
A mindenkori próféta Isten embere, akaratának szószólója. Az Úr választotta ki, és választotta el minden mástól a neki való szolgálatra. Ismeri őt, az ellenvetéseit, a kifogásait, de azokat is, akik közé küldi. Azzal erősíti meg, hogy igét ad a szájába, és jelenlétéről biztosítja. Krisztus – a mi főprófétánk, aki tökéletesen kijelentette Isten titkos tanácsát és akaratát a mi megváltásunk felől – mennyivel inkább meg tudja erősíteni mai követőit az ő nevéről való vallástételre.
RÉ 25, MRÉ 25
„…legyen nekem a te beszéded szerint…” (Lukács 1,1-38) Lukács 1,1-38
(38) „…legyen nekem a te beszéded szerint…” (Lukács 1,1-38) Mária nem vonja kétségbe az angyal szavát, mint Zakariás, csupán azt kérdezi, hogyan lehetséges az, amit a mennyei követ mond. Ezért az angyal válaszol neki: a Szentlélek ereje száll reád, a Magasságos ereje árnyékol be Téged. Amit az angyal elmond, az a felhő képe, ahogy a felhő beárnyékolja a földet, abból eső fakad, és az termést sarjaszt a földön, úgy történik ez Máriával is. A felhő a Bibliában mindig Isten jelképe. A Szentírás azonban itt olyan kifejezéseket használ, „alászáll”, „beárnyékol”, amit testi aktus kifejezésére soha nem alkalmaz. Tehát itt valami páratlan esemény történt Máriával. Itt Isten cselekedett, ahol pedig Isten cselekszik, ott hatalmasan cselekszik, értünk cselekszik, és ezt nekünk nem megértenünk, magyaráznunk kell, hanem levetett sarukkal megélnünk lehet. Történjék velünk is az Úr hatalmas beszéde és cselekvése szerint, mert az Úr beszéde az élet beszéde.