előző nap következő nap

"Megtagadták az Urat..." Jer 5,1–19

1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok, kutassátok át tereit! Akad-e valaki, van-e olyan ember, aki törvény szerint él, és igazságra törekszik? Akkor megbocsátanék ennek a városnak! 2 Még ha azt mondják is: Él az Úr! – akkor is hamisan esküsznek! 3 Pedig te, Uram, az igazságot nézed. Megverted őket, de nem fájt nekik, irtottad őket, de nem akarták megfogadni az intést. Kőkemény maradt az arcuk, nem akartak megtérni. 4 Azt gondoltam, csak a nincstelenek ilyen oktalanok, mert nem ismerik az Úr útját, Istenük törvényét. 5 Elmegyek hát az előkelőkhöz, és beszélek velük, ők biztosan ismerik az Úr útját, Istenük törvényét! De ők éppúgy letörték magukról az igát, és leszaggatták a köteleket! 6 Azért leteríti őket az erdei oroszlán, elpusztítja őket a pusztai farkas; párduc ólálkodik városaik körül, széttépi, aki csak kijön onnan. Mert sokszor vétkeztek, súlyosan tévelyegnek. 7 Hogyan bocsáthatnék meg neked? Hiszen fiaid elhagytak engem, és őreá esküsznek, aki nem is isten! Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolongnak. 8 Felajzott, buja csődörökké váltak, mindegyik a más feleségére nyerít. 9 Ne kérjem számon ezeket – így szól az Úr –, és ne álljak bosszút az ilyen népen? 10 Menjetek föl szőlőhegyeire, és pusztítsátok, de ne vessetek véget neki! Távolítsátok el vadhajtásait, mert nem az Úréi azok! 11 Bizony, egészen hűtlen lett hozzám Izráel és Júda háza – így szól az Úr. 12 Megtagadták az Urat, és ezt mondták: Nincsen ő, nem érhet bennünket veszedelem, nem látunk fegyvert és éhínséget. 13 A próféták csak fecsegnek, és nem az ige szól belőlük. Csak ennyibe kell venni őket! 14 Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igémet a szádban, ezt a népet pedig fává, hogy megeméssze őket. 15 Egy távoli népet hozok majd ellened, Izráel háza! – így szól az Úr. Régi nép ez, ősidőkből való nép; olyan nép, amelynek nyelvét nem ismered, és nem érted, hogy mit beszél. 16 Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan vitéz harcosok. 17 Felemészti aratásodat és kenyeredet, felemészti fiaidat és leányaidat, felemészti juhaidat és marháidat, felemészti szőlődet és fügefádat. Erős városaidat pedig, amelyekben bízol, fegyverrel rombolja le. 18 De még akkor sem vetek véget nektek – így szól az Úr. 19 Ha pedig azt kérdezik: Miért tette velünk mindezt Istenünk, az Úr? – akkor így felelj nekik: Ahogyan elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok a saját országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni egy olyan országban, amely nem a tiétek.

Az ember Isten előtti teljes lelki romlottságát leplezi le egy kép: a vele szövetségben élő népet egy érzékiségtől fűtött, viháncoló ménhez hasonlítja, amely más párjával kacérkodik (8). Közben azt fecsegik, harsogják (2014-ben is!): nem kell ítéletről beszélni, az minket nem érint (12). Az Istentől való ige azonban perzsel (14): ha nektek idegen istenek kellenek – idegenként, rabszolgaként szolgáljátok majd őket. Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban (1Jn 5,12). 

RÉ 345, MRÉ 302

„…a bűnök bocsánatára…” (Lukács 3,1-20) Lukács 3,1-20

(3) „…a bűnök bocsánatára…” (Lukács 3,1-20) Előállt Keresztelő János és hirdette a megtérés lehetőségét, a bűnök bocsánatát (3).* Tette ezt kiáltva, hallhatóan, érthetően, egyértelműen, bátran (4). Tette ezt azért, mert a sok görbeség, göröngy, szakadék már minden emberi életet megroppantott (4-5). Tette ezt azért, mert minden halandónak szüksége van az Isten szabadítására. Isten pedig elkészítette ezt a szabadítást (6). Keresztelő János igazi próféta volt, aki rámutatott az emberi élet bűnnel terhelt nyomorúságára, annak halálos voltára, tarthatatlanságára. Valóban mindnyájan viperák fajzatai vagyunk, más képpel élve, kérges, terméketlen, fejszét érdemlő bozótok vagyunk, Isten szabadítása nélkül (7-9). Keresztelő János a látható bűnt nem hagyja szó nélkül, meginti annak elkövetőjét, még ha hatalommal bíró vezetőről is van szó, még ha ezért halálos veszélybe kerül is az élete (19-20). Keresztelő János nem azért szólt, mert fel akarta hívni magára a figyelmet, mint sokan közülünk, hanem Krisztusra mutatott, aki majd Szentlélekkel keresztel. Valóban, az térhet meg igazán, az termi a megtérés látható gyümölcseit (10-14), akiről az Atya már előre rendelkezett, az ilyen ember azonban nemcsak vízzel, Szentlélekkel is megjelölt ember (15-18).

 


* Öt világi uralkodó és két vallási vezető nevét olvassuk itt: Tibériusz császár, Pilátus helytartó, Heródes, Fülöp, Lüszániász negyedes fejedelmek, valamint Annás és Kajafás főpapok idején lépett fel Keresztelő János (1-2). Ezek uralkodása alatt előállt Keresztelő János és hirdette a megtérés lehetőségét, a bűnök bocsánatát (3).